Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

677való hiány miatt nagyon súlyos következménnyel jár az a tékozlás, amellyel az utóbbiakat használják. Ahová az amerikai munkás két szöget ver, oda az orosz legalább hatot és amellett elszór ugyanannyit. Rosszul használja ki a deszkát és egyéb faanyagokat is, aminek nemtörődömségén kívül még az is az oka, hogy deszka és gömbfa 6—6-5 méteres standard hosszban túlröviden kerül forgalomba. A cement, a papírhiány miatt 10 pudos (kb. 160 kg) hordókban kerül forgalomba, de utóbbi időben csomagolás nélkül vagonokban. Minthogy a legtöbb építkezés nem rendelkezik cementszívókkal vagy csavarokkal, ebből is sok veszteség származik. Anyaghiány, tékozlás és gyakori nemtörődömség, minden egyéb technikai feladata mellett ezekkel a nehézségekkel kell az építésvezetőnek megküzdenie. Nem elég elkészíteni a terveket, megszervezni a munkát, megcsinálni a munkatervet és megoldani az alapozási, vízzel való küzdelem stb. nehéz problémáit. Még az sem elegendő, ha a technikai személyzetet szerencsésen sikerült beosztani és így a helyes technikai és operatív vezetést biztosítani. A legdöntőbb pillanatban elromlik egy szivattyú, hiányzik valamely alkatrész. Ilyenkor legjobban teszi a főmérnök, ha maga száguld autón vagy lóháton a raktárba és keresi meg a hiányzó részt, egyébként a küldönc vagy elszundít valahol, vagy a raktárosnak lesznek aggályai, jogosult-e a követelést aláíró személy az aláírásra. A legnagyobb építkezéseknél is a vezető mérnökök idejének nagy része így nem a technikai és szervezési, operatív munkával van elfoglalva, hanem ilyen az építés sikerére nagyon fontos apróságokkal. Mindez persze csak azért, mert az alantas személyzet vagy nem törődik a dolgával, vagy nem ért hozzá és mindent túlságosan komplikál. Ehhez járul még a már említett anyaghiány, amely sokkal kevésbbé nehezednék az építőkre, ha normális gondossággal bánnának az anyagokkal és felszereléssel. Néha használ az adminisztrátorok erélye, szigora, de ez csak ideiglenes módszer lehet, mert a félelem nem vezethet helyes munkametódusokhoz. Próbálkoznak is neveléssel, prémiumokkal, van is valami javulás, de még nagyon sok a tennivaló. Néhány nagyobb építkezés rövid ismertetése. A különböző rendszerű szerkezetek alkalmazásáról és az építkezés módszereiről már volt szó. Az utóbbit részleteiben legjobban néhány példával világíthatom meg. Tengeri kikötő építése északon. A munka főrészei nagy csatornamélyítő munkálatok és kőhányás-hullámtörők építése. A 6—7 méter mély kotrómunkát két nagy tengeri kotróhajó végzi. Az egyik német gyártmány (1932) 40 egyköbméteres vedrű kotrólánccal. Teoretikus munkateljesítménye óránként 600 m

3, a kotrásmélység 13 méter. A másik ugyanilyen típusix régi angol kotróhajó. A német refulírozással dolgozik, míg az angol salandőrökkel. A refulírozott, felhígított agyagos földet 60 cm-es, részben úszó, részben a rakpartok helyén cölöpökre fektetett esővezetékeken keresztül szivattyúzzák talajfeltöltésre, míg a salandőrök az agyagot a mély vízben ürítik ki. Minthogy az agyagos tengerfenéken köbméteres és annál nagyobb szikladarabok fekszenek, a kotrógépekre hatalmas rácsok vannak felszerelve, hogy a turbinákba ne juthasson kő. Az agyag viszont betömi a rácsot és megnehezíti a munkát. Minthogy a csatornamélyítési munkák nagyon sürgősek voltak, egy kotrógép télen át is dolgozott.