Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

678Képzelhető, milyen nehéz volt ez a kotrási munka, melyet az erős fagyok minduntalan megakasztottak, mert már 7—8 fokos fagynál ráfagy a jég a kotrólánc csapágyaira, köröskörül méteres jégréteg a tengeren, nehéz az édesvízellátás. A csatorna egyes részeit 4 méter mélyre apály alatt, kettős deszkaszádfalak között kézimunkával és szivattyúzással emelik ki ugyancsak télen. Ilyen előtréning után a nyári kotrás valóságos élvezetté válik. Dacára annak, hogy a sok szikladarab miatt kétszer kell végigmenni minden szakaszon, 5000 m

3-es napi teljesítményeket érnek el gépenként. A hajókon orosz kotrómester és legénység dolgozik. Bizonyos teljesítményen felül prémiumot kap a legénység. Összesen 4 millió m

3-t kell kiemelni. Van még más nehézség is. A második télen a kotróhajót egy 24 órányira levő kikötőbe kell küldeni. Váratlanul beáll a jég, úgyhogy jégtörők sietnek a kotróhajók segítségére. A hullámtörőket a partról építik fokozatosan a tengerbe, keskenyvágányú szerelvényekről, melyet két motorkocsi, illetve lovak búznak. A követ a part közelében gneisz bányákból fejtik, ammonállal robbantanak. Részben kézzel fúrnak, részben pneumatikus kalapácsokkal és sörétes forgófúrókkal (Krélius). Utóbbiak tízméteres mély fúrásokkal dolgoznak. Évi 100,000 köbméter kőre van szükség ennek a két 3 kilométeres hullámtörőnek az építésénél. Aránylag nem nagy építkezés. 2500 munkás dolgozik, beleszámítva az ácsokat, akik a már ismertetett rendszerű, kővel terhelt fareteszfalú rakpartokat és hidakat építenek. Két búvárkülönítmény dolgozik a hídalapozásoknál. 300 lóerős Diesel-telep szolgáltatja az áramot és 30 m

3 teljesítményű kompresszor a levegőt. A kotróhajók a víziúti népbiztosság tulajdonai és bérbe vannak adva. A kotrás köbméterenként nyáron 2 rubelbe, télen 4—5 rubelbe kerül. Két 200 lóerős vontatóhajó, gőzsalandok, bárkák, 2—3 motorcsónak bonyolítják le a víziszállítást, míg a szárazföldi transzport lovakkal és néhány teherautóval történik. A Dnyeperosztroj. Mint már említettem, a dnyepri gát, zsiliplépcső és erőtelep 1,200,000 m

3 betonmennyiséggel, 3 millió 3m földmunkával és 2 m

3 millió szikla kiemelésével a szovjet legnagyobb mélyépítkezése. Ez a munka gondosan is volt előkészítve. A tervek már a háború előtt készen voltak és a szovjet első éveiben ismét át lettek dolgozva. Már 1921-ben megkezdődtek a részletes geológiai és hidrológiai élőmunkák. A folyó vízállásai és a vízmennyiség rendszeres megfigyelések következtében ismeretesek voltak. E tervekhez amerikai és német szakértők véleményét is kikérték és 1927-ben megkezdődött az építkezés. A vezetőséget a tervezőbizottságból alakították meg, csak a teoretikus hajlamú főmérnököt váltották fel mérnök-adminisztrátorral. Először munkásbaraktábort és telepet építettek a műszaki személyzet részére, a külföldi konzulensek részére is megépült egy külön telep. Nagy munkásétkezdék, fürdők, vízvezeték épültek úgy, hogy ezúttal jól gondoskodtak a megfelelő életviszonyokról. Német és amerikai konzulensek dolgozták ki részletesen a hatalmas beton- és földmunkáknak megfelelően, a beton-„gyárakat" és kőtörőket és a munka mechanizálásának rendjét. Németek és amerikaiak közt állandóak voltak a differenciák és az oroszoknak mindig a két ellentétes vélemény között kellett választaniok. Az általános munkaszervezési és felszerelési kérdésben az amerikaiak