Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

675 állandóan vándorol, primitív viszonyok közt barakkokban lakik és a lakosság legalacsonyabb rétegeiből toborzódik. A munkások az építőmunkások szakszervezetébe tartoznak. Bérüket a szervezeteknek az építésvezetőséggel kötött (az egész országra bizonyos korrektivumokkal érvényes) kollektív szerződés állapítja meg, úgyszintén a munkások jogait és kötelességeit is. Ez a kollektív szerződés érvényes a technikai személyzet és a vezetőség viszonyára is, persze külön feltételekkel. A technikai személyzet díjazása az egyes kategóriákban bizonyos határok közt mozgó díjszabás szerint történik, de a magasabb állásokban a fizetést egyéni szerződések alapján, kölcsönös megegyezéssel állapítják meg. A fontosabb építkezéseknél, főleg távoleső vidékeken, ahová nem mindig akad elég önkéntes jelentkező, gyakran „mobilizálják" más helyekről a szükséges mérnököket, akiket ilyen esetekben az építés befejezéséig „odarögzítik" az illető szervezethez. A tervezési munkákra az egyes népbiztosságoknak külön tervezési irodáik vannak. „Hydroelektroprojekt", „G. Hydroprojekt" stb. De a nagy építkezéseknél többnyire már a tervezés elvégzésére külön szervet alakítanak, melyből később kialakul az építési szervezet. Mint már említettem, a legtöbb nagy vízépítés állami építési trösztök bevonása nélkül, az építőhatóság közvetlen vezetése alatt ment végbe. A főfelügyeletet az a népbiztosság gyakorolja, mely az illető kész műnek a gazdája lesz. így a víziutakat a víziközlekedési népbiztosság (mely a közlekedésiből vált ki), a vízerőműveket a nehézipari, az öntözőműveket pedig a földművelési népbiztosság ellenőrzi és irányítja, Minden építésnek terveit, költségvetéseit és időtervét a népbiztosságon kívül a munkatervbizottság is jóváhagyja. A kivitel ideje alatt azután állandóan ellenőrzik az időterv pontos követését. A munka helyén heti és napi munkaterveket dolgoznak ki minden épületrész és munkáscsoport részére. Mindez nem igen térne el a külföldi gyakorlattól, ha a szociál is versengés nem lépne fel a maga ellen-időterveivel, amelyekben a munkások nevében az építőidők megrövidítését és rekordteljesítményeket ajánlanak fel. Ehhez járul még az is, hogy a helyi vagy köztársasági politikai vezetőség a központi kormánynak, a saját és a munkások és mérnökök adományaként beígéri az építés befejezését valami politikai jelentőségű napra. Ez a nap persze mindig erősen megelőzi az időtervben meghatározott dátumot. A technikai vezetőkben nincs meg mindig a bátorság, hogy az ilyen tendenciáknak ellenálljanak. Viszont az orosz mérnökben megvan — legalább egyrészükben — a régi lassúság és tempózás. Ügy, hogy a politikai és adminisztratív tényezők nyomása és gyakran nem túl kíméletes beavatkozása sokszor indokolt is. Sajnos, a vezetőknél nem mindig párosul az erély az elegendő szakismerettel, úgyhogy a kitűzött cél nem mindig érhető el technikai defektusok vagy túlkiadások nélkül. Viszont idővel az adminisztrá torok és politikai vezetők is elegendő gyakorlatra tesznek szert, úgyhogy a viszonyok e téren is javulnak. Vannak bizonyos munkák, amelyeket speciális szervezetek végeznek. így a búvármunkák végzésére, a nehéz alapozási munkákra (acélszádfalazás, caissonok) alakultak külön trösztök, melyek szerződéses alapon végzik munkájukat. Ha két szerződő állami szervezet közt nézeteltérés merül fel, külön arbitrázsbizottság dönt. A kész munkát állami szakértői bizottság veszi át. 44*