Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

672kőben. A Kaukázusban (Örményországban) nagymennyiségű, a téglánál könnyebb súlyú és nagyon ellenálló tufák vannak, amelyek kis súlyuk következtében jól bírják a szállítást is. Ugyancsak a Kaukázusban, de más vidékeken is van építésre alkalmas fehér mészkő. Az építésre alkalmas mésszel egyébként jól el van látva az ország, sokhelyt elsőrendű hidraulikus meszet is égetnek. A betonhoz kavicsot és tört követ egyaránt használnak. A cementet súly szerint, a homokot és kavicsot külön adagolják. A különböző frakciók aránya megfelelő görbékkel van előírva, melyek a Fullerés Graf-görbékhez hasonlítanak. A homok és kavics mosásának szükségességét maró nátron és leülepedési próbával állapítják meg. Főleg plasztikus betonnal dolgoznak. Az öntött betont is alkalmazzák, de vízzel érintkező építkezéseknél teoretikusan nagyobb porozitása miatt kerülik. A beton „konszisztenciáját" vaslemezkúppal mérik. A beton keverékének megállapításánál a víz-cement faktornak döntő szerepe van. Építkezések ideje alatt a normális módon vesznek próbát, mérik a hőmérsékletet stb. A vasbetonhoz szükséges monier-vas és a különböző szerkezetekhez szükséges formavas is általában kielégítő. Ellenőrzése éppúgy történik, mint másutt. Szakító- és hajlítópróba. Legrosszabbul áll a dolog a tégla minőségével. Bár javulás már itt is észlelhető, a minőség általában sokkal rosszabb, mint más országokban. A munkák kivitele. A munkát vezető technikai személyzetről már beszéltem. A vezető állások betöltése két-három nagy építkezésben résztvett tehetséges mérnökökkel, aránylag könnyen megoldható feladat. Sokkal nehezebben megy a gyakorlati részletmunka megszervezése. Praktikus fogásokat ismerő, gyakorlott öreg mérnökök és technikusok nagyon kevesen vannak. Még rosszabbul áll a dolog a szakmunkásokkal. Már említettem, hogy az orosz építőmunkás átlagban egyötödét produkálja a német munkás teljesítményének, csak a földmunkáknál jobbak a teljesítmények. És nem igen akad, aki meg tudná neki mutatni, hogy is kellene csinálni. Az orosz mérnök ritka esetben tudja, milyen is részleteiben a racionális munka és még a régi idők hagyományaként ma is túlnagy úr ahhoz, hogy mint például a német és amerikai kollégája, lemásszon az építőgödörbe és megmutassa, hogy is kell dolgozni. Az állam sok új szakiskolát nyitott, ahol ácsokat, betonmunkásokat, kőműveseket, szerelőket stb. képeznek ki. Némely iskola (így pl. Moszkvában) elsőrangúan van megszervezve, de a 3 millió építőmunkás közül elenyésző kevés a képzett. Vannak egyes szakmák, ahol megvoltak ezelőtt is a munkatradíciók és ahol ma is aránylag kedvezőek a viszonyok. Ez főleg az ácsokra és részben a földmunkásokra vonatkozik. Az orosz ácsok általában nagyon ügyesek és újszerű szerkezeteket is nagy precizitással tudnak végrehajtani, ami főleg annak tulajdonítható, hogy a falusi orosz évszázadok óta bíbelődik famunkával. Fejszével, fűrésszel majdnem minden paraszt jól tud bánni, legalább is az erdős vidékeken. Vannak egyes vidékek —pl. Brjánszk —, ahonnan a legjobb ácsok toborozódnak. A földmunkásoknál is így van ez. A legjobb kubikosok az ukrán parasztok, akik ma is sokezer kilométerre szegődnek taligáikkal földmunkára. A munkát majd kizárólag akkordban végzik a munkások. Minden építőmunkára van hivatalosan megszabott időteljesítmény. Ezek a munkaegységre