Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

673fordítandó időt meghatározó úgynevezett szövetséges állami szabványok, a hajdani gr. Rochefort által, a cári közmunkákra írt szabványok alapján lettek összeállítva. Vidékenként és évszakonként és bizonyos speciális esetekre, korrektivumok vannak. Az építőmunka alapja tehát az akkord. Olyan munkákra, melyekre nincs szabvány, vagy korrektivum, a helyszínen pontos időmegfigyeléssel a „normirovcsik" határozza meg az akkordot. Nagyon megnehezíti a munkákat a munkások állandó vándorlása. A magnitogorszki metallurgiai telep építésénél például volt hónap, hogy 8000 új munkást fogadtak fel és ugyanakkor 7000 távozott az építkezésről. Ennek főoka, hogy a verbuválásnál túlsókat ígérnek a munkásnak. Minthogy azonban a legtöbb építkezés túlzott iramban és nem mindig a megfelelő munkáslakások építésével történik, a munkások elhelyezésükkel és a többi életviszonyokkal elégedetlenek és otthagyják az építést. Az orosz munkások általában nagyon jóindulatúak, nagyon kellemes velük dolgozni. Azonban nincs meg bennük mindig a kellő fegyelem, főleg az egyéni munkánál. Ez leginkább az építőfelszerelések, szivattyúk, elevátorok, betonkeverőgépek kezelésénél okoz súlyos bajokat, mert a gépek majdnem soha sincsenek kellőképen kihasználva. Az államhatóságok a fegyelem növelésére és közszellem létesítésére bevezették az úgynevezett szociális versengést, amely „rohamcsapatokba" tömöríti a munkásokat. A kollektíván elért eredményekért -— az építési munkáknál a munkások brigádokba vannak beosztva — a munkások külön jutalmazásban részesülnek, úgyhogy itt is az egyéni haszon a tulajdonképem stimuláns. De tagadhatatlan, hogy ennek a rendszernek megvan a serkentő, nevelő hatása is, mert bizonyos mértékben — töniegszuggesztió alapján — feszültséget és csapatfegyelmet visz a munkába. És az orosz munkásnál a tömegfegyelemre több a hajlam, mint az aktív, egyéni fegyelemre. Azonkívül ez a rendszer az értelmesebb munkásoknál növeli a közérdek iránti érzéket. Igaz ugyan, hogy sok árnyoldala is van ennek a rendszernek, mert „álrohamozókat" nevel. Ez a kifejezés, illetve az a tény, hogy gyakran lehet vele a napi sajtó hasábjain is találkozni, mutatja, mily sokan használják ki a saját céljaikra a munkások lelkesedésének megszervezését. Sok demagógiával találkozunk, aminek még az a káros hatása is megvan, hogy a versenyt rossz irányba is tereli. A mennyiségi rekorderedmények hajszolásával szenved a munka minősége, ami azért is veszedelmes, mert a mérnököknek nincs meg mindig a bátorságuk szembeszállni ezekkel a káros jelenségekkel, ami persze nem is olyan könnyű akkor, ha veszélyben forog a munka kellő időben való befejezése. Van még egy úgynevezett munkásnevelő intézmény : az építkezési gyűlések, ahol adminisztrátorok, mérnökök, munkások és politikai vezetők teszik meg gyakorlati javaslataikat, bírálják a munkavezetést és a munkások teljesítményeit. Néha persze furcsák ezek a gyűlések, hol a munkások kritizálják a vezetőség intézkedéseit. Viszont, hogyha a vezetőség erélyes és céltudatos egyénekből áll, ezek a gyűlések sohasem fajulhatnak el és a kormány is azzal a céllal létesítette őket, hogy a munkásokat nevelje. Néha tényleg fel lehet kelteni a munkások érdeklődését és szép eredményeket lehet ezekkel a gyűlésekkel elérni. Annyi bizonyos, hogy mindezek az eszközök alárendelt szerepet játszanak és hogy az egész munkarendszernek az alapja az akkord és a teljesítmény által élvezett anyagi haszon. Vízügyi Közlemények. 43