Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

664 zsilip 400-at, a turbinák pedig 700 m

3-t. A hajózás és tutajozás biztosítására egy 140 mh osszú, 16 m széles és 7 m magas zsilip szolgál. A haltenyésztés védelmére egy Denils-rendszerű hallépcső van a gát mellett beépítve, mely 1-2 m széles. A lépcsőn a maximális vízsebesség 1-75 m. Az építkezés a polgárháborúk idejében kezdődött és 760,000 m

3 földmunka, 240,000 m

3 beton és 1600 tonna vasszerkezet mellett 90 millió rubelbe került. Az akkori változó pénzérték következtében azonban nagyon nehéz a reális költségeket kiszámítani. Az áramfogyasztók : Leningrád és a leningrádvidéki bauxitokon dolgozó allumíniumgyártelep. (Végleges teljesítőképesség 20,000 tonna.) A szviri 3-as sz. vízerőmű (150,000 lóerő). Ez a mű is hajózó zsilipből és vízerőtelepből áll. A gát költségét tehát a hajózás és az áramtermelés együtt viselik. Erre a közös számadásra szükség is van, mert a nehéz agyagos talajon épült gát nem tartozik az olcsó művek közé. Az építkezés ideiglenes zárógátak védelme alatt folyt nyilt építőgödörben. Nagy volt a veszély, hogy az állandóan feldagadó agyagon nem lehet biztosan alapozni, ezért a svéd szakértők tanácsára széles, lapos gátformát választottak betonfogakkal és szádfalakkal. A gát 10 méterre duzzasztja a Szvir vizét, 240 méter hosszú. A maximális vízmennyiség árvíz idején 3900 m

3. Itt is, mint a Wolchowon, a nagy tófelület retenciója szabályozza az árvizet (ünyega-tó). A vízerőtelepen már nem Francis-, hanem Kaplan-rendszerű turbinákat állítottak fel. A 4 egység összesen 150,000 lóerőt szolgáltat 75 percenkénti fordulattal. A 11,000 Volt generátorfeszültséget a transzformátorállomás 220,000 Voltra emeli. A hajózó zsilip méretei : 220 m kamrahossz, 21-4 m szélesség és 4-7 m vízmélység. Az építkezés 1928-tól 1934-ig tartott és 150 millió rubelbe került. Az áramfejlesztő-telep a wolchowival közös vezetékre dolgozik. A zsilip főcélja a hajózási mélység növelése. Ez a fehértengeri csatornára éppen úgy fontos, mint a Marinszki-rendszer átépítése után a Volga baltitengeri összeköttetésre is. Zagesz. Tifliszi vízerőmű (18—54,000 lóerő). A Kura-folyót Tiflisz felett 15 méterre duzzasztja egy gravitációs betongát. A beton alapgáton, pillérek közt 3 tizenhét méter széles, tizenhárom méter magas Stoney vas zsiliptábla szabályozza a vízszínt. 1400 m

3 árvíz. A folyó medre csak 70 méter széles. A balparton sziklába vájt csatornán két alapzsilip eresztheti le a vizet, ha a főgát javításra szorulna. A vízszín pontosabb szabályozására egy Heyn-rendszerű szifon (Wasseregel) szolgál, míg a jeget egy lehajtható zsiliptáblás, 13 méteres betongát vezeti le. A balparton vezet az előkamrából a 3-5 km-es kibetonozott csatorna, amely 250 m

3-re van méretezve. A nyitott típusú szabályozó kamrából 4x3-7 m átmérőjű acélcsövek vezetnek a turbinaházba. Eredeti alakjában a telep 4x4500 lóerős Francis-turbinából állott. Jelenleg folynak a kibővítési munkálatok. Üj csővezetékek épülnek és az új Kaplan-turbinák gyártását is megkezdték már. A régi 4500 lóerős turbinák függőleges tengelyűek, 214 fordulattal dolgoznak, 20 méter nyomás alatt. Ennek a telepnek is van hallépcsője. Ellenben hajózó zsilipre nincs szükség, mert a Kura ezen a szakaszon már nem hajózható. A telep a Tiflisz városát és a villamosított vasútvonalat látja el energiával. Az építkezést 1923-ban kezdték és 27-ben fejezték be Itt is, mint a Szviren, nyilt építési gödörben, kővel töltött fazárógátak védelme alatt folytak az alapozási munkálatok. A gát alapja szikla és a csatorna legnagyobb része is sziklába van vájva, de vannak töltésszakaszok is.