Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

665 A kutaiszi Шоп vízerőtelep (70,000 lóerő). Közvetlenül Kutaisz város felett, jó sziklaalapon (amphibolit) épült a Rion-folyót 10 méterrel felduzzasztó betongát. A tulajdonképeni folyómeder ezen a helyen nem széles, 40 m, de a jobbparti alacsony hordalék terrasz következtében hosszú szárnygátra volt szükség. Maga a betongát betonküszöbből és arra felépített 4 zsiliptáblából áll (11x10). A pontos szintszabályozás itt is automatikus szifonok segítségével történik. A gát még egy 7-5 méteres tutaj zsilippel is el van látva. A Rión legnagyobb árvizét 2300 m

3-re becsülik. A legkisebb vízmennyiség körülbelül 30 m

3. A gát csak duzzasztásra szolgál, mert a sok kavicsos és homokos hordalék hamar meg fogja tölteni a kis medencét. A gáttól a balparti hegyoldalon keresztül 1400 méteres, pár méteres nyomás alatt álló alagút vezet, amelynek folytatása egy 8 km-es nyilt trapézformájú betoncsatorna. Az alagút karsztüreges mészkőn vezet keresztül, úgyhogy hosszú alagútszakaszokat vasbetonnal kellett kibélelni. Az alagút (körülbelül 7 m) és a csatorna 67 m

3 vízre vannak méretezve. A csatorna vége nagy szabályozó medencévé szélesedik ki, amely 24-órás szabályozáshoz szükséges térfogatú. A telep 61-méteres eséssel körülbelül 100 m

3 vizet használhat ki. Az áramot a villamosított vasút és ferromangángyártás céljaira használják fel. A gát építése aránylag könnyen ment nyitott építési gödörben vasszádfalak közt. A betonmunkákat részben drótkötélpálya segítségével végezték. A csuszamlásra hajló hegyoldalon a csatorna építése viszont sok gondot okozott. Az építkezés 1933-ig, 6 évig tartott. A Dzoraget vízerőtelep. Örményország (33,000 lóerő, 110mx27 m

3). Az örmény fennsík északnyugati szélén egy nagyesésű hegyipatak energiáját használja ki ez a telep 110-méteres eséssel. A patak vize 5 és 750 m

3 között ingadozik. 27 m

3 33,000 lóerőt ad. Hogy a patak teljes vízmennyiségét kihasználhassák, először nagy tárolómedencével tervezték a telepet. De a behatóbb geológiai előmunkálatok során kiderült, hogy a völgyzárógát helyén a meder és a hegyoldal sziklaomladékból állnak és így a magas gát helyett csak a víz elvezetéséhez szükséges alacsony, zsilipes gát épült meg. A gáttól 2400-méteres alagút vezet a szabályozó kamrához és onnan acélcsövek a turbinákhoz. 3 Francis-spirálturbina (500 fordulattal) hajtja a 6600 voltos generátorokat. Az áram a karakliszi ipartelepeket és alaverdii rézbányákat, valamint a közeli nitrogéngyárat látja el. A telepet 5 évig építették. A gizeldoni telep (35,000 lóerő, 320 m esés, 10 m

3 víz). A magas Kaukázus északi lejtőjén, a Kasbek és Adai-Hoch hómezői alatt épült Oroszországnak ez a legnagyobb nyomású vízerőtelepe. A gleccserek alatt hatalmas fehér mészkősziklafalak merednek az égbe, alattuk zöld mezők váltakoznak fenyvesekkel. Lejjebb meredek, vöröses sziklafalak közt rohannak a völgybe vad hegyi patakok. Ebben a hatalmas környezetben épült 320-méteres eséssel a Gizel-patakon (don : oszjétül víz) a 35,000 lóerős erőmű. A Gizel vize 1 és 80 m

3 közt váltakozik. Itt is, mint a Dzoragetnél és a Batum melletti Ádzarisz-ckálinál (25,000 lóerő), eleinte hatalmas völgyzáró gátat terveztek. A „sziklaalap" itt is omladéknak bizonyult, ezért a nagy gát és kiegyenlített energiatermelés helyett alacsony gát épült, egyenlőtlen áramtermeléssel, melyet most a groznii gőzerőműnek kell kiegyenlítenie. A gáttól 2-25 m átmérőjű, 2300 méter hosszú alagút vezeti a vizet (10 m

3) a szabályozó kamrába, innen ugyancsak alagút vezet le a turbinaház felé. Ebben az alagútban vannak az acélcsövek elhelyezve. 740 m hosszúak. Pelton-turbinák hajtják a generátorokat. Később a Genaldon vizét is át fogják vezetni a tároló-tó medencébe. Az áram a groznii kőolajtelepet és Wladikawkázt látja el.