Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

663 mális kétszárnyú konstrukciók. Függőleges tengely körül forognak (Stemmtor). A hajózási mélység 3-6 m. A zsilip szélessége 20 m. A gát és a folyam jobbpartja között fekszik a 240 m hosszú, 70 m széles és 50 m magas áramfejlesztőtelep. A kilenc Francis-turbina mindegyike 90,000 lóerős. A spirálkamrák acéllemezekből vannak összeszegecselve. A turbinakerekek magassága 3 m, átmérőjük felül 3-5, alul 5-7 m. Egy-egy kerék súlya 106 tonna. A turbinagenerátor függőleges tengelye 1 m átmérőjű. A víz vasráccsal védett és szükség esetén vaszsiliptáblákkal elzárható (2 db 9-8x7-5 m) bejáraton át vasbetonvezetéken keresztül jut a turbinokba. A generátorok 13,800 volt feszültségű áramot szolgáltatnak. Az áramtranszformáló állomás — 13,800/161,000 volt — a szabadban van elhelyezve. A 25 m széles gépházban 2 egyenként 260 tonnás emelődaru van felszerelve. Mindegyik turbina nyelőképessége körülbelül 210 m

3. Az egész építkezés betonmennyisége 1,200,000 m

3, amiből a gátra 740,000, a zsiliplépcsőre 105,000 m

3 esik. A 3 millió m

3-nyi földmunkából és az 1,800,000 m

3 sziklából 450,000 m

3 földmunka és 220,000 m

3 szikla jut a zsiliplépcsőre. Az építkezés 5 évig tartott. A munka kiviteléről és megszervezéséről még később lesz szó. A hajózási zsilipek nagyban hozzá fognak járulni a vidék fejlődéséhez, minthogy a felső Dnyepr erdeit összekötik az alsó folyással. Könnyebbé válik a dnyeperi kohók mészkővel való ellátása, valamint a gabona- és kőolajelleátás is. Ugyancsak nagyjelentőségű az ország és főleg annak fővárosának gazdasági életére az épülőfélben lévő Moszkva—Volga-csatorna. Ennek a Volga felső folyását a Moszkva-folyóval összekötő csatornának feladata a sekélyvizű Moszkva-folyót egészen az Okáig hajózhatóvá tenni. Az Oka hajózási mélységének javításáról már volt szó a nagy csatornarendszerek leírásánál. A Volga—Moszkva-csatorna 128 km-es 12 zsilipből álló lépcsőrendszerrel köti össze a felső Volgát a Moszkvafolyóval, amelyet évi félmilliárd köbméter vízmennyiség átszivattyúzása (a Volgából a Moszkvába) tesz hajózhatóvá. Ez a vízmennyiség a hajózás idejére -— árvizet leszámítva — elosztva körülbelül 50 m

3-t adna másodpercenként. A gátak és zsilipek betonmunkái körülbelül 1 millió m

3-re rúgnak, a földmunkák pedig 60 millió m

3-re. Az építés két év előtt kezdődött meg. Mielőtt rátérnék arra a kérdésre, miképen is hajtotta végre a szovjetkormány ezeket az építkezéseket, még az egyes vízerőtelepeket ismertetem, legalább is azoknak jellegzetesebb adatait. Ezek az áramfejlesztő telepek mind sokkal kisebbek a Dnyeperénél, de azért sok bennük az érdekes szerkezet . A Wolchowon épült az első nagyobb erőmű (80,000 lóerő) 210 méter hosszú, gravitációs betongát duzzasztja 10-5 méterre a Wolchow vizét. A gát legnagyobb magassága alaptól számítva 18 méter. Minthogy az Ilmen-tó nagyon egyenletes vízfolyású (a legnagyobb árvíz 2400 m

3), nincs szükség szintszabályozó zsiliptáblákra. így a jégzajlás is akadálytalanul mehet végbe. A gát palasziklaalapon áll, mely erősen hajlamos a szivárgásra, úgyhogy cementinjekcióval kellett a víz útját elvágni. A gát drainnel és inspekciós alagúttal is el van látva. Az egyes caissonokból álló gátat caissononként építették fel s az egyes szakaszok közti iirt felülről és alulról vastáblákkal zárták el, melyek védelme alatt a vizet kiszivattyúzták a közökből és az ürt kibetonozták. Az áramtelepen 8x10,000 lóerős Francis-spirálturbina 700 m

3 vízmennyiséggel dolgozik 75 percenkénti fordulattal. A generátorok feszültsége 11,000 volt. A 2400 m

3-es árvízből a betongát 2-1 m vízállásnál 1300 m3t vezet le, két 14 méter széles és 9 méter magas alap-