Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

662 diafragma (kátránypapírral és kátránnyal izolálva) védi a szivárgás ellen. A deszkadiafragma a vízfelőli rézsűn fekszik. A gátnak ez az oldala kézzelrakott száraz falazással készült. A beton- és földgátak közti átmenetnél külön 30—40 méteres betonfalak nyúlnak a földgátba, hogy a szivárgás útját elvágják. A betongátaknál a vízfelőli oldalon függőleges drain van beépítve, vízszintes gyűjtőkkel. Mindegyik gátnál inspekciós alagút könnyíti meg a felügyeletet. Van két kővel megtöltött farekeszekből álló gát is, az egyik 10 méteres, a másik kisebb. A szerkezet olyan, mint a zsilipkamrafalaknál, csakhogy a gát felső és alsó rézsűje 45 fok alatt hajlik és a reteszfalak a víznyomásai párhuzamosak. Mindkét rézsű deszkasorokkal van fedve. Az alsó rézsűnek éppúgy, mint a betongátaknak áramvonalhoz alkalmazkodó parabolikus körvonala van. Az említett gátakon kívül nagy oldalvédtöltések is vannak. Mind a földgátak, mind a védtöltések nagyrészt agyagos homokból készültek és 20—30 cm-es rétegekben lettek hengerelve. A vízoldali rézsűt egy sor kézzel rakott kőburkolat védi hullámverés ellen s a kőburkolat mohára van ágyazva. Az alsó rézsű lábánál homokból, kavicsból és tört kőből álló szűrő van beépítve, mely az altalajba is be van kötve, úgyhogy a töltésen átszivárgó vizet levezetheti az altalajba, illetőleg külön gyűjtőcsatornákba. A csatorna méreteinél és szerkezeténél fogva kétségenkívül nagy alkotás. Igaz ugyan, hogy a kedvező terepviszonyok következtében a 200 kilométeres hajózási út aránylag kis munkamennyiséget igényelt (négyszázezer köbméter beton. 3-5 millió m

3 szikla és körülbelül 15 millió m

3 földmunkát), de az építés ideje is rekord. Másfél év. Az éghajlati viszonyok, 64—65 fok északi szélesség alatt, nagyon megnehezítették a munkát. A csatorna rendeltetése, mint már említettem, főleg a balti tengertől független, szabad északi tengeri összeköttetés és az északi erdők jobb kihasználása. Megvan a lehetősége annak is, hogy a Szwir zsilipezése után lichterekkel közvetlen tengeri faexport indulhat majd meg a csatornán keresztül. Egyébként már most, alighogy a csatorna elkészült, megindultak 8—9 méter merülési hajók részére egy párhuzamos csatorna tervezési munkái. Szovjetoroszország eddig kétségtelenül legnagyobb technikai alkotása a dnyepri „kombinát", amire az állam körülbelül 1 milliárd rubelt költött. Minket itt főleg a vízépítési rész érdekel, melyet már röviden leírtam. A kohók, vasművek (4-5 millió tonna vasprodukció), elektroacél, ferromangán és a 150,000 k\v-ot fogyasztó 30,000 tonnás allumíniumgyártelep és metallurgiai melléktermékeket feldolgozó kokszokémiai gyárak csakis mint áramfogyasztók érdekelnek. A horticai sziklazátonyszakaszt hajózhatóvá tevő betongát gránitsziklaalapzaton épült. A gát 62 m maximális magasságú, a duzzasztási szintkülönbség alacsony vízállásnál 37 m. A gát hossza 760 m. A vízszint 47 db 13 méteres vaszsiliptábla szabályozza (a táblák 9-7 m magasak). A betongátnak a víz áramvonalaihoz alkalmazkodó normális parabola formája van. A gát belsejében drainrendszer és inspekciós alagutak vannak elhelyezve. Mind a gát, mind a zsilip és az erdőtelep plasztikus betonból készült, körülbelül 270 kg cementmennyiséggel m

3-ként. A gát több mint 20,000 m

3 árvizet tud levezetni. A kilométer széles folyam balpartján van a hármas zsiliplépcső 37 m összeséssel. A zsilipkapuk itt is a nor-