Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

659 építeni az Ob-Ural csatornái. Még most is lehetséges, hogy a közvetlen vasútvonal létesítése után erre a csatornára is sor kerül. Érdekes, hogy bukkannak fel nagy technikai kérdések és az ország minden elmaradottsága mellett néha milyen gyorsan valósulnak meg. Mert az állam minden néprajzi és földrajzi egzotikuma mellett technikai kérdésekben teljesen a nyugati kultúra alapján áll. Nemcsak vásárlója a külföldi gyártmányoknak, hanem bizonyos naiv fanatizmussal szereti és propagálja a technikai haladást és törekszik annak lényegét elsajátíttatni a lakosság széles rétegeivel. Van sok romantikum abban, ahogy ez a materializmus tanain alapuló rendszer a technikai haladást és a gépeket az emberiség felszabadítójaként ünnepli. Hogy milyen eredményeket értek el a szovjetek a technika terén és speciálisan annak vízépítési szakában, azt legjobban más államok viszonyaival összehasonlítva ítélhetjük meg. Oroszországot leginkább Észak-Amerikával lehet összehasonlítani, mert mind az éghajlati viszonyok sokfélesége, mind a természeti kincse^ nagy mennyisége és a lakosság száma is megengedi a helyes összehasonlítást. Ez annál könnyebb, mert a folyamrendszerek méreteiben a nagy tavak, hegyláncok váltakozásában és a víziutak öntözés és vízierőkihasználás közgazdasági jelentőségében is sok a hasonlatosság. De a technikában az oroszok is legszívesebben az USA-hoz szeretik magukat hasonlítani, hiszen még külön jelszavuk is tüzeli őket a versengésre : „utóiérni és megelőzni Amerikát". Ha az összes közmunkák értékét vesszük, úgy az USA az utolsó 10 esztendőben évi átlagban 5—8 milliárd arany dollárt költött. Az orosz építkezésnek arany értékét már nehezebb megállapítani, mert a rubel értéke állandóan változik. A reális munkabérek egészen mások, mint Amerikában, a munkások teljesítménye is más, iigy hogy nem az építkezésre elköltött összegek, hanem a megépített művek amerikai mértékkel mért értéke adhat támpontot az összehasonlításra. Egynéhány munkafajnál — a vízierőműveknél és a vasútépítésnél, ahol a kilométeres vasútvonalnak a megépített kilowatt telepteljesítménynek, habár nagy amplitúdóval ingadozó, de összehasonlításra elfogadható átlagárai vannak — ez az értékmegállapítás egyszerűbben megy. Egyebütt a munkateljesítményt a munkanapok számából és a munkások teljesítményéből lehet kiszámítani, mi az elhasznált nyersanyagok mennyisége és azok amerikai árával együtt adja meg a szükséges eredményt. Az öt év alatt megépített 4 millió Kw villanytelepből, 12,000 km vasútvonalból, évi 2—3 milliót kitevő építőmunkásból, az évente elhasznált főépítőanyagból így azután a szükséges korrektivumokkal kialakult egy legalább megközelítően helyes kép. (Oroszország egyébként 1932—33-ban 30 millió m

3 épületfát, 3-6 millió tonna cementet, 6-5 milliárd db téglát és 6 millió tonna vasat termelt.) Korrektívum leginkább a munkateljesítménynél fontos, mert német teljesítményekkel összehasonlítva az orosz építőmunkás teljesítménye csak egyötöd. A hivatalos orosz nyilatkozatokban is ilyen arányszám szerepel. Amerikai mérnökök egyhatodról beszélnek. Ha mindezt egybevetjük, amerikai számítások segítségülvételével a szovjet munkateljesítményt évi átlagban 1-2—1-4 milliárd aranydollárra becsülhet jük (1928—1933), vagyis hatszor kevesebbre, mint az USA-ét. De talán a teljesítmények felsorolása meg fogja könnyíteni az összehasonlítást. Egyszerűség okából a vízépítés három főszakára szorítkozunk : az öntözésre, a vízierőkihasználásra és a víziutakra. 41*