Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

658 így is, a gátak mellett épülő áramfejlesztő telepek csak fokozatosan lesznek kiépíthetők, mert az energiaszükséglet csak fokozatosan tudja majd igénybevenni ezeket óriási árammennyiségeket. Az északi és kaukázusi vízierőviszonyokkal részletesebben foglalkoztam, mert főleg ott vannak a már kiépült erőtelepek és azokon a vidékeken tervezik a közeli években is a legtöbb új építkezést. Közép-Ázsia és Szibéria hatalmas vízierőgazdasága valószínűleg csak később kerül majd kihasználásra, bár az utolsó évek politikai eseményei megváltoztathatják ezt a helyzetet. Lehetséges, hogy a messze Kelet iparosítása előtérbe hozza az Angara kiépítését. Ez a hatalmas folyó, mely a Bajkál-tóból ered, s amelynek medencéje viszont egészen a Gobi-sivatag széléig és a Szaján-hegység gerincéig terjed, az első 250 kilométeres szakaszán 220-méteres esésű. Minthogy a Bajkál-tó 34,000 négyzetkilométeres felülete teljesen kiegyenlített vízlefolyást biztosíthat, az a többmillió kilowatt energia, amit a folyó kiépítése adna, kisegítő áramtelepek nélkül el tudná látni a legnagyobb ipari szükségletet is. A tervezési munkálatok ezen a szakaszon már meg is indultak, ugyancsak foglalkoznak a Jenisszei kihasználásával is. Érdekes, hogy a hatalmas kiterjedésű Urai-hegységben nincs számottevő vízienergia, ami a hegység tagozottságával és csekély magasságával magyarázható. Ha a Kámát nem számítjuk ide, mindössze pár százezer lóerőt lehetne termelni. Ezzel ellentétben a középázsiai nagy hegységekben és az Altajban 8—9 millió lóerőre rúgó vízierő vár kihasználásra. Csak nagyon felületes becslésről van szó, mert sem a Naryn, sem a Szirdarja és Amudarja nincs eléggé tanulmányozva, még kevésbbé a mellékfolyók. Csak Taskend vidéke kivétel, mert ott már a harmadik vízierőmű épül. Igaz, hogy a Csircsik 100,000 lóerős telepétől eltekintve ezek kisebb telepek (a Boz-szu 8000, a kadirii telep 5500 lóerős) és hogy a nitrogéngyártáson kívül nincs is nagyobb fogyasztás, de bizonyos, hogy idővel, a textilipar további fejlődésével és a különböző ásványtelepek föltárása után meg fog indulni a Naryn—Amudarja-medence és az Altaj vízierőinek a kihasználása, annál is inkább, mert a folyóknak többnyire igen nagy esésük van mind abszolút szintkülönbségben, mind kilométer-folyamhosszra számítva. A geológiai viszonyok még nem eléggé ismeretesek. A középső szakaszon nagyrészt kavicsosak a medrek, ami mindenesetre jobb alap, mint a Szvir agyagja. Az eddig leírt tervek kimerítik a legfontosabb vízügyi kérdéseket. A mocsarak lecsapolása, feliszapolással való hasznosítása, a városok és ipari körletek vízzel való ellátása is sok érdekes problémát vet fel, de ezekkel külön fogok foglalkozni, éppúgy az egyes öntözési rendszerekkel is. Természetes, hogy egy ilyen óriási területen, ahol még egész országrészek majdnem teljesen ismeretlenek, hol még ma is új hegyláncokat fedeznek fel és ahol a természeti kincseknek csak egy kis hányada van feltárva, még sok új vízépítési probléma merülhet fel. A mult években is volt már erre példa. Mikor a két hatalmas új metallurgiai „kombinát" a magnitogorszki 5 millió tonnás és a kuzneci 2 milliós tervezését megkezdték, a nyersanyagok szállításának kérdése sok nehézséget okozott. Itt csere-transzportról van szó, mert Kuznecben csak széntelepek vannak, míg a magnitogorszki mágnesvasérctelepek mind a két kohóés vasművet látják el érccel. 2000 km-re kell az ércet keletre és ugyanazon a vonalon szenet nyugatra szállítani. Egy tervváltozat szerint erre a célra meg akarták