Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

657 ború előtt angol mérnököknek az volt a tervük, hogy a hatalmas tavat 25 év alatt lecsapolják és ebben az időtartamban 250—300,000 lóerőt termeltek volna. E lecsapolásra ezért lett volna szükség, mert a tó természetes lefolyása, a Zanga, nem előg bővizű. A szovjetkormány nem akarta a tólecsapolás esetleg súlyos következményeit 100,000 lóerő miatt vállalni, ezért egy más tervet valósít meg. Kis szintszabályozással használja ki a tavat egy több telepből álló Zanga-lépcsőn. Két telep már ki is van építve, a Kanakir és Eriván. Ezeken a folyókon kívül még a már említett Terter 100-méteres épülő gátjával érdemel említést. Sok kisebb telep 20,000 és 500 lóerő közti teljesítménnyel is épült a különböző hegyi patakokon. Az eddig épült körülbelül 200,000 lóerős telepeknek az a hátrányuk, hogy nem rendelkeznek tárolással és a folyók vízmennyisége nagyon egyenlőtlen. Az újabb telepek, az épülő Terter és a Zanga-lépcső már némiképen ki fogják tudni egyenlíteni az energiatermelést. Terveznek a török határmenti fennsíkon a Toporaván-tó visszaszivattyúzásával energiát tároló telepet. 100,000 lóerőre és a Kura mellékfolyóján, a Hrámon egy nagy tárolómedencét. Kár, hogy az öntözés tárolási követelményei nem egyeztethetők össze a vízierőkiegyenlítés szempontjával, mert a mezőgazdaság céljaira télen kellene tárolni és tavasztól őszig kellene lecsapolni a medencéket, míg az energiakiegyenlítés tavaszi és nyáreleji árvíztárolást és télen fokozott vízmennyiségeket követel. így a két érdek összeegyeztetése nehéz és részben a groznii és bakui gőzerőtelepeket is igénybe kell venni az energiatermelés kiegyenlítésére. A geológiai viszonyok nem túl kedvezőek. A Kaukázus aránylag fiatal hegység, ott, ahol a legelőnyösebbek lennének a terepviszonyok völgyzáró gát építésére, leggyakrabban nem alkalmas az altalaj. Karsztüregek a mészkőben, sziklaomladékok vagy legalább is rétegváltozások, törések nehezítik meg az építkezést. Majd a legtöbb megépült telepnél, ahol magas gátak voltak, a rossz geológia miatt meg kellett változtatni a terveket. Az oldalcsatornák építésénél is sok bajt okozott a szaggatott, csuszamlásra hajló terep. A Volga medencéjének vízierőkihasználásáról már az öntözési tervek ismertetésénél beszéltem. Ha a szamárai telepet 1-5 millió lóerővel, a Kamisin mellettit 1-7 lóerővel kiépítik és a permi, jaroszlávi, balachnai 1-2 millióval megvalósulna az uglicsival együtt, akkor 4-7 millió lóerő állana rendelkezésre. A különböző csatornaösszeköttetéseknél is mintegy 2 millió lóerő van tervbe véve (amelyből a Don 900,000, a többi az Okán, Pecsorán, Csuszováján, Vicsegdán stb.). Itt általában 10—30-méteres esésekről van szó és igen hatalmas vízmennyiségekről. A Volga a Káma-torok alatt 6—8000 m

3/sec középvíz mennyiségű. Az északról és a Donból átvezetett vízmennyiség és a sok tárolómedence az áramtermelést egyenletessé tenné, úgyhogy értékes áram állna a középorosz ipar rendelkezésére. Az áram egyrésze, mint már említettem, szivattyúzás céljaira, a többi ipari célokra, részben az Ural bányái ellátására menne. A vasutak villamosítása aránylag nem sok energiát fogyasztana. A Volga-medence geológiai viszonyaival, amennyiben azok a gátépítést befolyásolták, már foglalkoztam. Ilyen nehéz viszonyok mellett áramtelepek létesítése a hatalmas vízmennyiségek dacára sem volna jövedelmező. Csak a víziút és öntözőcsatornák létesítése teszi lehetségessé ezeknek az óriási betontömegeket igénylő gátak építését. És még Vízügyi Közlemények. 42