Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

656 A vízierőhasználás szempontjából a legérdekesebb országrész a Kaukázus. A hatalmas főhegylánc, melynek legmagasabb csúcsa közel 6000 méteres és amely hosszú szakaszon nem süllyed 4000 méter alá, a vízierőkihasználásra a legkülönbözőbb jellegű lehetőségeket nyújtja. A nyugati szakasz rohanó hegyi folyói : az Elbrusz, Usba, Adai-Hoch és Kasbek hómezein és gleccsereiből erednek és nagyesésű erdős, sziklás, mély völgyekben kanyarognak. Kelet felé változik a táj. Az északi oldalon mély sziklakanyonokban folynak a dagesztáni folyók, míg a déli lejtőn meredek, rövid völgyekből hömpölygetik vad tarpatakok a hatalmas hordalékkúpokon keresztül a sok sziklahordalékot (Mur). A Kis-Kaukázus hegylánca sem kevésbbé változatos. A Fekete-tenger mellékén, a török határon szaggatott, erdős, sziklás vad hegyek völgyeiben folynak a hatalmas és gyakori árvizekről hírhedt, egyébként kisvizű folyók. A hegylánc közepét az örmény fennsík alkotja, mely 2000 méter magasságban fekszik és nyugat felé a karszi fennsíkkal határos. A zord éghajlatú vidék dél felé az Araxes völgyében barátságosabbá válik, főleg az Ararat alatti síkságon, de a keleti és északi lejtő itt is zordon. A majd 4000 méteres sziklás hegyeken eredő patakok vad, lakatlan völgyekben folynak. Transzkaukázus két nagy folyórendszere, a Kura az Araxessel és a Rion alsó folyásukban a már leírt Kaspi-tengermenti síkon — illetve a Rion a Feketetengeri kolchiszi lapályon — folynak keresztül. E folyók középső szakaszán kezdődött meg a vízierők kihasználása. Esés és csapadék szempontjából a nyugati Fekete-tengermenti részén kedvezőbbek a viszonyok, mert ott az évi csapadék 2000 mm fölé emelkedik. A Kaspi-tenger felé szárazabb az éghajlat, kopárabbak a hegyek és magasabbra emelkedik az örök hó határa (a hegyekben az évi csapadék 2000—6000 mm között ingadozik). Az energiaszükséglet viszont a legnagyobb Bakuban, hol a 700,000 lakosságú város és a hatalmas kőolajtelepek körülbelül milliárd kw-órányi áramot fogyasztanak, amit egyelőre még kőolajjal táplált villanytelepekkel állítanak elő. Nagyobb áramfogyasztó még Tiflisz textiliparával, a kőolajszállítással erősen megterhelt és részben már villamosított 1000 km-es Baku—Batum vasútvonal, a Kutaisz melletti Ferromangan-művek, a híres csiaturii mangánbányák, a 3 kőolaj-, illetve benzinvezeték (mindegyik kb. 1000 km hosszú) szivattyútelepei, allumíniumtelepek és kohók, nitrogéngyártás, réz- és ezüstbányák, részben még tervezés alatt. Az északi lejtőn van a másik nagy fogyasztócentrum, a bakuihoz hasonló méretű groznii kőolajtelepek. A folyók közül a Rion 1 millió lóerőt adhat, részben nagy völgyzárógátak segítségével, részben a mellékfolyókon (400—900 méteres esések). Eddig Kutaisznál 70,000 lóerő van kiépítve. Körülbelül ugyancsak 1 millió lóerőt adhat a Kura és Araxes, részben az öntözést szolgáló gátak segítségével. Egyelőre Tiflisz mellett van egy 55,000 lóerős erőmű. Hatalmas mennyiségű energiával rendelkeznek a Fekete-tengermenti Ingur, Kodor, Bzib és az északi lejtő folyója, a Lába, melyek az Elbrusz és az őt körülvevő hegyóriások hómezőin erednek. Eddig még egyik folyó sincs kihasználva. Többszázezer lóerős energiát készülnek kihasználni a Tereken és a dagesztáni Koiszuk egyesüléséből keletkező Szulakon. Az északi lejtő kisebb folyóin a Gizeldonon és Bakszánon már megépült két 35,000 lóerős telep. A Kaukázus legérdekesebb problémája a Széván-tó kihasználása. Ez a 1400 négyzetkilométer felületű nagy tó 1900 méterrel fekszik a tenger színe felett. A há-