Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

655 duzzasztása, mi a Ladoga-tó szintjére is kihatna, csak párméteres esést létesítene, úgyhogy még kérdéses, kiépül-e ez a lehetőség. Sokkal nagyobb jelentősége van egyelőre a Szvirnek, amely az Onyega-tavat köti össze a Ladoga-tóval. (Az Onyega-tó 35 méterrel fekszik a Keleti-tenger szintje felett.) A Szvir energiája 1200 m

3/sec vízmennyiséggel rövidesen teljesen ki lesz használva. Egy telep 150,000 lóerővel már üzemben van, egy második hasonló már épül. A Fehér-tengerbe ömlő nagy folyók : a Mézen, Dvina és Onyega vízerőkatasztere még nem készült el. Egyelőre ezek a folyók még nem voltak részletesebb tervek tárgyai, főleg azért, mert messze vannak a fogyasztás központjaitól. Ellenben megkezdődött már az építkezés Murmano—Karéliában, hol egyrészt a Niva 130-méteres esését használják ki, másrészt a vasútvonal villamosítására aTulomát. A Niva a 130 méterrel tengerszín felett fekvő nagy lmandra-tavat köti össze a Fehér-tengerrel. A tó nagy felülete folytán a vízmennyiség könnyen szabályozható. 80,000 lóerő már ki van építve és további 100—150,000 lóerő kihasználását tervezik. Megépült az Onyega-tó melletti Kandapógai-telep is (20,000 lóerő teljes telepnagyságra tervezve) és a Murmánszk melletti Tuloma-folyón most épül 70,000 lóerő és egy 150,000 lóerős. A Not-tó duzzasztásával egybekötött felső lépcső is tervbe van véve. (Ez a telep lesz egyébként 69 fok északi szélességben a világ legészakibb fekvésű nagy vízierőtelepe.) Rövidesen megindul a fehértengeri csatorna zsiliplépcsőinél koncentrált energia kihasználása is. 95 méter esésről van itt szó és 300 m

3/sec egyenletes vízmennyiségről, melyet a már duzzasztógáttal szabályozott Víg-tó többmilliárdos tárolása biztosít. 300,000 lóerőt szolgáltathat a Vígfolyónak ez a zsilipezett szakasza. A karéliai folyókon •— Kern stb. — még előnyösen lehet párszázezer lóerőt kihasználni úgy, hogy ez a vidék, melynek betelepítése és iparosítása megkezdődött, bőségesen el van látva a szükséges energiával. A körlet jelenlegi energiafogyasztói főleg Leningrád város és a környék ipara, a villamosítás alatt álló 1500 km-es murmánszki vasútvonal, a nagy apatit bányák a kólái félszigeten és az épülő allumínium-, cellulózegyárak, fűrésztelepekés papírgyárak. (Az új allumíniumgyár az apatitok melléktermékét, a nefelint fogja feldolgozni.) Míg a sok mocsár és tó energiagazdaság szempontjából oly előnyös, egyenletes vízmennyiséget tud biztosítani, addig a geológiai viszonyok már sokkal kedvezőtlenebbek. A Víg-folyó gátjai ugyan nagyrészt jó sziklaalapon állnak (biotitgneiszek, gránit), de már a Wolchow vízáteresztő palái és még inkább a Szvirmeder agyagja nehéz alapozási munkákat és evvel sok gondot okoznak az építőknek. A Tuloma morénái és fluvioglaciális lerakódásai sem nagyon alkalmasak nagy gátak létesítésére. Sok helyen kellemetlenkedik a tengeri eredetű agyag (yoldia), mely vízzel telítve erősen hajlik a csuszandásra. Amíg Leningrád körlete vezet a kiépített telepek nagy számával, addig a Dnyepren épült a legnagyobb vízierőmű, mely 800,000 lóerős teljesítményével világrekordot jelent. Ennek a műnek főrésze egy 60-méteres gát, mely 37-méteres duzzasztással a már említett sziklazátonyszakaszt teszi hajózhatóvá. A Dnyepr többi szakaszán, melyek most már a hajózás céljaira össze vannak kötve egymással, duzzasztással még 500—600,000 lóerő kapható, amire az öntözés céljaira is szükség van. Az energia főfogyasztói itt a vízierőtelep mellett létesített hatalmas metallurgiai kombinát-kohók, vasművek, ferromangán, elektroacél-gyártás, allumíniuni-elektrolízis és részben a Don-vidék bányái.