Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

654 nagyesésűek, míg a leningrádi körlet vidékén erdők, mocsarak és főleg a nagy tavak : Ladoga, Onyega és Ilmen) teszik egyenletessé a folyók vízmennyiségét és ezáltal az energia szolgáltatását is. De a nagy orosz síkság folyóinak is aránylag nagy az esésük, úgyhogy a Volga, Káma, Dnyepr és a Don is sok kedvező alkalmat nyújtanak ,,a fehér szén" kihasználására. Pontos adatok az orosz vízierők nagyságáról nem állnak még rendelkezésre. A vízierőkataszter még a legtöhb országrészben kezdetleges stádiumban van és sok vidékről semmit sem tudunk. A korábbi becslések is majd mind használhatatlanok. Nagyon hozzávetőleges megközelítéssel 30—35 millió lóerőre lehet becsülni a kiépítésre érdemes vízierőket. Ebből a Volga—Kámára 6—7, a Kaukázusra 4—5, a Don—Dnyepr az északi európai részre 2—3, Közép-Ázsiára 9, a Jenisszei-Angarára pedig 6—7 millió lóerőt lehet számítani. A vízierő nagyságát két tényező : a vízmennyiség és az esés határozza meg. így tehát a nyers energiát bővizű és nagyesésű folyókon kell keresni. Meg is jelöltem már ezeket a legkedvezőbb vidékeket : a Kaukázust, a Tien-San és a leningrádi körzet vidékét. Az úgynevezett energia sűrűségén kívül azonban más tényezőknek is nagy szerepük van a vízierő kihasználásánál. A jövedelmezőség kérdését elsősorban a geológiai viszonyok döntik el. Mert kedvezőtlen altalaj a csatornavezetésre nem alkalmas. Csuszamlásra hajló hegyoldal vagy szivárgással fenyegető rétegek lényegesen megdrágíthatják és néha teljesen lehetetlenné tehetik a legkedvezőbb folyószakaszok kihasználását is. Fontos szerepük van még a terepviszonyoknak is. Völgyzárógátaknak szűk, meredek völgyszakaszokra, a tárolás céljaira felfelé szélesedő, lapos terepre van szükségük. Csatornáknak pedig lapos terraszokra. Persze az áramfogyasztás helyétől való távolság is döntő fontosságú, bár a magasfeszültségű vezetékek a távolság hatását a jövedelmezőség tekintetében erősen csökkentették. Szállítási viszonyok, helyi építőanyagok mennyisége, minősége és sok más előfeltétel is befolyásolja még a vízierő versenyképességét. Oroszországban azonban nem mindig a szigorú versenyképességi számítás dönti el a vitát a gőz és a vízierő hívei között. Az állami gazdálkodás következtében itt gyakran más szempontok kerülnek előtérbe. Egyik legfontosabb szempont, hogy az állam takarékoskodni akar szén- és kőolajtelepeinek természetes kincseivel, melyekből az utóbbi kivitel, az előbbi pedig a belszükséglet céljaira kell. Mindkettő csak nehezen fedezi a szükségletet, de meg a szén- és a kőoljakészletek, ha egyszer felhasználtuk őket, többé fel nem újíthatok, míg a vízenergia „örökké" tartó erőforrás. A Szovjetállamok, melyek egyébként nem mindig bánnak takarékosan természeti kincseikkel, ezúttal közgazdasági szempontok által vezéreltették magukat és nagy eréllyel láttak hozzá a vízierők kiépítéséhez. A legtöbb vízierőmű eddig a leningrádi körletben és az ahhoz tartozó Karéliában épült ki. Ennek főoka elsősorban Leningrád nagy energiaszükséglete és más energiaforrástól való nagy távolsága, valamint a már említett kedvező vízierőkihasználási viszonyok. A három Leningrádhoz közeli nagy folyót : a Névát, Szvirt és a Wolchowot csapadékban bő medencék táplálják, míg a lefolyást a nagy erdős mocsarak, főleg pedig a hatalmas tavak : Ladoga, Onyega és Ilmen retenciója teszik egyenletessé. A Wolchow már ki van építve. Az Ilmen-tó—Keleti-tenger közti 18 méternyi bruttó szintkülönbségből 12-t használ ki a 80,000 lóerős áramfejlesztő telep. A Néva