Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

053 100-méteres völgyzárógát, melynek feladata — vízerőkihasználáson kívül — főleg a 40,000 hektárnyi karabaghi termőföld öntözése. A Kura-Araxes-szög és az alsó folyószakaszok sokszázezer hektárnyi területének kihasználása azonban egészen nagyszabású építkezéseket követel. Ott a nílusi és amerikai gátak mintájára a Kúrán és Araxesen nagy tárolások létesítését tervezik. A Kúrán Mingicsaurnál 20—25-méteres gát duzzasztaná a folyót. Többmilliárd köbméter térfogatú tárolómedence keletkeznék, mely 300 m

3/sec vízmennyiséget tudna a Sirván-síkság 250—300,000 hektárjának öntözésére juttatni. Az Araxesen és annak mellékfolyóin 40—50-méteres duzzasztással körülbelül ugyanilyen mennyiségű vizet lehetne tárolni a Mii-síkság öntözésére. A Kura alsó szakaszán esetleg úszó szivattyútelepek szivattyúzhatnák a vizet a partmenti területekre (szakadó partok). A Szirdarja vizével félmillió hektárt készülnek öntözni. Az itt felsorolt területeken kívül még a Dnyepr alsó folyásán is nagyobb területek öntözése van tervbevéve. Az alsó Dnyepr és az Azovi-tenger között elterülő termékeny síkság, mely kedvező terepviszonyok következtében (enyhén lejt délnek) egyszerű csatornarendszerrel lenne öntözhető, körülbelül 250,000 öntözésre érdemes területtel rendelkezik. A vizet a Dnyeprből hatalmas szivattyútelepek nyomnák fel a 25—30 méterrel folyamszint fölött fekvő főcsatornába. Az Alsó-Volgán tervezett öntözőrendszer megvalósítása után 8'5 millió hektárt lehetne öntözni. Ha ehhez hozzászámítjuk a Kaukázusban, Közép-Ázsiában és az alsó Dnyepr mentén tervezett rendszereket, a kormánytervezet szerint összesen a jövőben 10 millió hektár lenne az öntözött területek nagysága. Mind ezeknél az öntözőrendszereknél, mind sok hajózási csatornaszakaszon, a legtöbb esetben magától is adódik a vízerő kihasználásának lehetősége. Viszont az öntözés sok rendszernél (Volga—Dnyepr), mint nagy áramfogyasztó lép fel. Ez a tény erősen sietteti a vízerők kihasználását. Vízierőkihasználás. A vízépítésnek ez a legújabb ága Európában és Amerikában is csak a háborút megelőző utolsó évtizedekben kezdett kifejlődni, mióta az elektromos áramfejlesztésben, a magasfeszültségű vezetékben, valamint a víziturbinák építésében beállott haladás a vízierő kihasználását jövedelmezővé teszik. Még nagyobb méretben indul meg a vízerőkihasználás az utolsó két évtizedben, amiben egyrészt a 100— 200,000 voltos áramvezetékek nagy akciórádiusa, másrészt a turbinaépítésben beállt újabb haladás játszik fontos szerepet (90%-os vízenergia-kihasználás). E fejlődés következtében nemcsak azokban az államokban hódított teret a vízierő, amelyekben, mint Olaszországban, Svájcban, Norvégiában, nincs más energiaforrás, hanem az összes többi államokban is, melyek vízierővel rendelkeznek, így például az Egyesült Államokban 40,000,000 kw teljesítményű áramfejlesztőtelepből 11 milliót vízierő termel. A többi államokhoz viszonyítva, Oroszország nagyon elmaradt ebben a fejlődésben, aminek a főoka a háborúelőtti Oroszország aránylag kis energiaszükséglete és a világháborút követő polgárháború. Pedig a természetes előfeltételek nagyon kedvezőek a vízierőkihasználásra. A Kaukázusban és a kínai és afgán határ hatalmas hegyláncaiban (Tien San és Hindukus eredő folyók bővizűek és