Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

651 már említettem, a történelmi kor kezdete óta a mezopotániiai-perzsiai öntözőkultúrának közösségébe tartoztak és ennek megfelelően ősi öntözőrendszerük és öntözőhagyományuk van. Népi szempontból is sok ezekben a népekben a turáni mellett az iráni vonatkozás. Ezeken a területeken, melyeket éppúgy, mint a Nílus völgyét, a folyók hordaléka tett termékennyé, a csapadék csekély mennyisége és rossz eloszlása az öntözéstől teszi függővé a mezőgazdaságot és ezáltal az itt lakó népek életét. Háborúk, népvándorlás, birodalmak bukása iij népeket, új országalakulatokat hoztak a régiek helyébe, de ezen a ma is bibliai tájakra emlékeztető vidékeken megmaradtak az öntözőcsatornák, melyek az Ararát alatti síkon, Fergána termékeny völgyében a Merv oázisán ma is gránátalma és fügefákat és szőlőkerteket öntöznek, mint sokezer év előtt. És a legfontosabb közigazgatási tevékenység ma is a vízelosztás. A „miráb" és ,,dzsuvárjai"-nak szerepe, a zsilipek kezelése és az öntözési sorrend meghatározása ma is a legfelelősségteijesebb hivatal. Ugyanebből az okból a vízimérnöknek is nagy volt a tekintélye és a leghírhedtebb rablóvidékeken háborítatlanul járhatott. Ezek az országrészek a mult század második felében kerültek orosz fennhatóság alá és a kormány sokat javított az elhanyagolt, kezdetleges csatornarendszereken és sok új rendszert is létesített. Mind Közép-Ázsiában, mind a Transzkaukázusban nagyon kedvezőek a viszonyok az öntözőgazdálkodásra. A folyók hordaléka elsőrangú termőföld, megtermi a gyapotot, búzát, a rizst. A nyári szárazság persze öntözést követel, mert kora tavasztól őszig nem esik az eső, de a bővizű, hatalmas folyók majdnem mindenütt könnyűvé teszik az öntözést. így a Tien-San hómezőin fakadó Szirdarja és felső folyása a Narvn, Fergána völgyeit öntözik, míg az Amu-darja, mely a Pamir fennsíkon ered, Bokharát és Khiwát látja el bőségesen vízzel. Taskend és Szamarkand kertjeit és szántóföldjeit is bővizű, rohanó hegyi folyók : a Csircsik és Szarafcsán vize öntözi. A Merv-oázis körül elterülő síkságot a Hindukus nyugati lejtőjén fakadó Murgáb hordaléka hozta létre és az ő vize öntözi a hatalmas gyapotültetvényeket. Észak-Turkesztán földjét a Tien-San északi lejtőjén eredő Csu vizével lehet öntözni. Nagy jelentősége van a Vaksnak is, az Amu-darja e nagy mellékfolyójának, mely ugyancsak a Tien-San hétezer méteres hegyeiben ered. Ennek a folyó völgyében most kezdődtek az öntözést célzó munkálatok. A Kaukázusban a karszi fennsíkon eredő Kura és az Erzerumnál eredő Araxes szolgálják mellékfolyóikkal együtt az öntözőgazdálkodást. Mindkét folyó alsó folyásában hasonlít a Tiszához. Éppoly lomhák, kanyargósak és még szőkébbek az iszaptól. Termékeny, majdnem millió hektár öntözhető területű síkságon folynak keresztül. A középázsiai nagy folyók egy része, a Murgáb, a Csu, nem éri el az Araitavat, éppúgy mint a Kura mellékfolyóinak nagy része sem jut az anyafolyókba. Részben szétszedik vizüket öntözésre, részben pedig elnyeli őket az altalaj. Csak nagy tavaszi áradások idején jutnak el az anyafolyóig. Hatalmas hordalékkúpok kavicsos rétegeiben tűnnek el és csak ott jelennek meg ismét tó vagy mocsár alakjában, ahol vízátnemeresztő tengeri lerakódások szorítják ki őket a felszínre. Ezeknek a hordalékkúpok kavicsos altalajában szivárgó talajvizek kihasználásának a mellékfolyók völgyeiben nagy vízgazdasági jelentőségük volt. Sokkilométeres szűk alagutakkal gyűjtötték a vizet a szivárgási depressziós vonal mentén, vagy ha ráakadtak a vízhatlan réteg határán és vezették ki a felszínre. A hordalék-