Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

647 így a Volga-vidék öntözési problémája hármas feladattá bővül. Ehhez járulnak még a nagy tengerközi víziutak problémái. Az Észak fájának, foszfátjainak le kell jutni a Dnyepr és Volga medencéjébe, a kőolajnak, gabonának pedig a Volga rendszerén keresztül a Feketetengerhez és a Balti-tengerhez kell kijutniok, valamint a Dnyepr és Don medencéjébe és Moszkvába. így alakul ki az öt tenger csatornarendszerének képe, melynek fővonalai a következők : 1. Volga—Don-csatorna az alsó Volgát a Donnal kötné össze. Ezáltal a Volga mellékkijáratot kapna az Azovi-tengerhez. Minthogy a Donyec, a Don mellékfolyója már zsilipezve van, ez a fontos bányavidék közvetlen hajóösszeköttetést kapna a Káma és Felső-Volga erdeihez és az Alsó-Volga gabonájához. 2. A Dnyepr—Donyec-csatorna a Dnyepr mellékfolyóin, a Szamara és Volcsán keresztül a Donyechez vezetne, úgy hogy a Volgából el lehetne jutni a Dnyepr medrébe. 3. A Volga—Balti-tengeri csatorna, amely a már meglevő ,,Marijnszki-rendszer" átépítéséből keletkeznék. 4. A Volga—Északi-Dvina-csatorna, mely egyik terv szerint a Seksznyán át a Dvina mellékfolyójához, a Szuhomához vezetne, egy más változat szerint pedig a Kámát kötné össze a Dvina egy másik nagy mellékfolyójával, a Vicsegával. 5. A Káma—Pecsóra-csatonm, melynek tervezési munkálatai már nagyon előrehaladtak és amely a Volgát a Kámán keresztül a Jeges-tengerbe torkolló Pecsórával kapcsolná egybe. 6. A már épülő Felső-Volga—Moszkva-csatorna, amely Moszkva egyre növekedő forgalma következtében nagyjelentőségű és amely egyrészt északról kötné össze Moszkvát a Volgával, másrészt délkeletről az Okán keresztül. 7. A már kiépített Fehér-tenger—Balti-tengeri csatorna, mely a Volgával az Onyega tavon keresztül a Marijnszk-csatornán közlekedhetnék. 8. Végül a Volga—Ob-csatorna, mely a Káma mellékfolyója, a Csuszovája zsilipezésével vinne az Urai-hegylánc e helyén alacsony vízválasztójára és onnan a Tobolon keresztül az Irtishez és Obhoz. E csatorna létesítésével ÉszaknyugatSzibéria hatalmas erdői kapnának közvetlen kapcsolatot a Volga rendszerével. Ezenkívül tervbe van véve a Dnyepr még ki nem épített szakaszainak duzzasztása és a Dnyeprnek az Okával való összekötése, valamint még sok kisebb mellékcsatornavonal létesítése. Minthogy az említett Fehér—Balti-tengeri és Volga—Moszkva-csatornától eltekintve csak tervekről van szó, természetes, hogy sok tervváltozat versenyez egymással és a végleges döntés még sok megfontolást fog igényelni. Mielőtt a kivitelre legalkalmasabb tervet részletezném, érintsünk egyet a felmerült, merészségénél fogva érdekes változatokból. Eszerint a terv szerint az alsó Volga mentén nem négy, hanem 40 millió hektár területet kellene öntözés alá venni, még pedig egy a Volgán Kamisinnál emelendő 34 méteres gát segítségével. A 34 méteres duzzasztás következtében egy óriási méretű tárolómedence keletkeznék, melynek három lefolyása lenne. Az egyik az Ural-folyóhoz, a másik a mostani mederben, a harmadik pedig délnyugati irányban. A Kaspitenger rövidesen felére száradna ki, minthogy az új tárolómedence és a 40 millió hektár öntözése fölemésztené a Volga vizének tekintélyes hányadát. Megváltoznék az éghajlat is, a Kaspi-tó partján a talajvíz mélyre süllyedne, míg a hatalmas tárolómedence óriási területek amúgy is sótartalmú talajvizét emelné fel. A medence