Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái
646 mészetes is, mert a folyam medencéje európai Oroszországnak közel egyharmadát foglalja el és a folyam áruforgalma is évről-évre emelkedik. 1913-ban még csak 23 millió tonna volt, 1932-ben már 30 millió. A Volga problémája és a viziutak. A Volga vízrendszerének kiépítése, hajózási, öntözési és energiatermelési célokra, — ez a magva az orosz víziépítési problémáknak. Ezzel kapcsolódnak össze az összes többi víziközlekedési kérdések. A Volga kiépítése így az európai és nyugatszibériai orosz víziútrendszerré, az úgynevezett ,,öt tenger csatornarendszer"-ré fejlődik. Ennek a nagyszabású tervnek leírása világítja meg legjobban a szovjet víziközlekedési terveit. Nem tartozhatik cikkem keretébe ennek a nagyszabású tervnek minden közgazdasági vonatkozását, még kevésbbé annak rentabilitását vitatni, itt csak az építkezések rövid jellemzéséről és annak legfontosabb céljairól lesz szó. A Volga medencéjének vízi egyenlege évente 300—350 milliárd köbméter. Ennyi víz jut a Kaspi-tengerbe, ahol elpárolog. Minthogy a tenger szintje az óriási víztömegek dacára lassan bár, de folyton süllyed, nyilvánvaló, hogy a Volga vizéből öntözési vagy más célokra elvenni nem lehet. Az északi folyamrendszereknél már sokkal kedvezőbbek a viszonyok. Az európai Oroszország területéről évente 360 milliárd köbméter víz ömlik a Keletiés a Jeges-tengerbe. Az éghajlat nedves, csapadékviszonyai kedvezőek. Az erdős, mocsaras talajnak nagy vízfeleslege van. A Dnyepr 70—80, a Don 25 milliárd köbméternyi évi víztömegükkel medencéjük nagyságához képest ugyancsak bővizűeknek mondhatók és a csapadék is majd mindenütt elég a vegetáció fejlődésére. A Volga középső és alsó folyása mentén azonban a csapadék nem elegendő a mezőgazdaság céljaira és az időszakosan fellépő szárazságok ezt az egyébként nagyon termékeny és sűrűn lakott vidéket állandóan visszatérő éhínségekkel sújtják. Minthogy ez az országrész a birodalom gabonaellátásában fontos szerepet játszik, az öntözési probléma a közgazdasági kérdések közt nagyjelentőségűvé válik. Mert csakis öntözéssel lehetne a mai tarthatatlan helyzetet megváltoztatni. A gabona normális fejlődéséhez ugyanis évi 500 mm csapadékra van szükség, míg a tényleges csapadék közepes években 350, száraz években pedig 250—150 mm-re csökkenik. Mintegy 4-3 millió hektár öntözésről van szó, ami által a középső Volga balpartján és az alsó Volga mentén 4 millió tonna búzatermést lehetne évente biztosítani. Az öntözéshez évente körülbelül 25 milliárd köbméter víz szükséges. De nemcsak az öntözéshez kell a víz, meg kell javítani a Volga és mellékfolyóinak hajózási viszonyait is, mert az 1-5 méteres vízmélység nem elégséges a fejlődő forgalom lebonyolítására és már ma is erősen gátolja a hajózást. Minthogy ezenkívül az öntözendő területek részben 30—100 méterrel fekszenek a folyam szintje fölött, az öntözéshez szivattyútelepekre is van szükség. A hatalmas vízmennyiségekhez viszont hatalmas áramszolgáltatás kell, amit legelőnyösebben a duzzasztógátaknál létesítendő vízerőtelepek termelhetnének.
