Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

645 autarchiára kényszeríti nemcsak pénzügyi okokból, hanem főleg azért is, mert az ország kormányának minden külső politikai és gazdasági nyomástól függetleníteni kell magát. Minthogy az ország természeti kincsekben gazdag, ezt a függetlenséget majdnem teljesen biztosítani is tudja. Megindul a nehéz ipar fejlesztése, amelyet még nagyobbszabásúvá tesznek a hadászati követelmények. így létesül a birodalom második nehézipari központja az Ural vidékén, a határoktól többezer kilométer távolságra. Megindul a lakatlan országrészek benépesítése is, messze Keleten éppúgy, mint a Tien-Sán lábánál és a finn határon. De a nemzetiségi politika is hozzájárul az iparosítás gyorsításához. Egyrészt, hogy az erősen konzervatív nem orosz kisebbséget iparosítsák és ezáltal lelkileg átformálják, másrészt hogy a nemzetiségi törekvéseket a különböző népi köztársaságok területén létesített gyártelepekkel, erőművekkel és kulturális intézményekkel nyugodtabb mederbe szorítsák. Az összes szovjetépítkezések közül a legjellegzetesebb, elgondolásukban legnagyobb művek és tervek a víziépítésnek három főszakában bontakoznak ki. Ennek oka magában a víziépítésnek monumentalitásában keresendő. Hiszen a nagy völgyzárgátak és csatornák Amerikában is külső méreteikkel, milliónyi köbméter betontömegeikkel és százmillió köbméternyi földmunkáikkal dominálnak. A víziépítés fontosságát növeli az a tény is, hogy a gazdasági fejlődés majd minden esetben a víziépítés terén is új munkálatokat von maga után. A nehézipar fejlődése nagymennyiségű építési anyagnak, főleg azonban nyersanyagnak szállítását kívánja, amit gazdaságosan csak jól kiépített víziutak bonyolíthatnak le. A nehézipar és a fejlődő városok energiaszükséglete pedig a vízierők fokozott kihasználására utal és új vízművek építését teszi szükségessé. A szaporodó városi lakosság élelmiszerszükséglete, főleg pedig a textiliparnak belföldi gyapottal való ellátása a nagy öntözési rendszerek kiépítésére késztetnek. Emellett a jelenleg mezőgazdasági művelés alatt álló területek védelme is nagyméretű folyamszabályozási és árvédelmi intézkedést követel, például völgyzárógátak, védtöltések építését. Üj területek mezőgazdasági kihasználása pedig mocsarak lecsapolását teszi szükségessé, amit még a telepítési politika és főleg az egészségügyi viszonyok is követelnek. Mert még ma is óriási maláriás területek vannak. Északon pedig tej- és kertgazdaságra alkalmas és politikai okokból betelepítendő kerületek mocsarai várnak lecsapolásra. A kikötők kiépítése is sokoldalú összefüggésben van a gazdasági élettel. Ezek a sokféle kapcsolatok a vízépítészet, a mezőgazdaság és az éghajlati viszonyok között az ország meteorológiai, hidrológiai viszonyainak ismeretét teszik szükségessé. Európai Oroszország nagyobb folyamain már a háborút megelőző évtizedekben jól meg volt szervezve a hidrológiai szolgálat. Viszont északon, Szibériában és a délkeleti határ mentén, európai fogalmak szerint roppant kezdetleges volt ez a szolgálat és nagyon gyérek a meteorológiai állomások. A polgárháború évei nagy hézagot jelentenek ezekben a víziépítésre annyira fontos megfigyelésekben és csak lassan tudta a szovjet kormány a megfelelő rendszeresítést és a hálózat kiépítését végrehajtani. A rendelkezésre álló szakszemélyzetet főleg egyes sürgős tervek előmunkálatai vették igénybe, amelyeknél persze különös gondot kellett a hidrológiai és hidrogeológiai kérdések tisztázására fordítani. A legtöbb nagy terv az európai Oroszország folyóira vonatkozott. A legnagyobb problémákat a Volga szabályozása és kihasználása vetette fel. Ez ter-