Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

644 Perzsiáig. Marijnszki csatornarendszer név alatt ismeretes ez a víziút, mely a Baltitengerből a Néván, Ladoga-tavon, Szviren az Onyega-tóhoz vezet. Onnan csatornák visznek a Bjeloe-tóig, tovább pedig a zsilipezett Seksznyán át visz az út a Volgába. A csatornát I. Sándor uralkodása alatt 18L0-ben fejezték be. De ezzel nem elégszik meg Nagy Péter. Jól látja, hogy a Volga hatalmas, európai Oroszország kétharmadát behálózó rendszere csak akkor töltheti be szerepét, ha a külvilágtól elszigetelt Kaspi-tengeren kívül összeköttetést kap a világtengerekkel. Ezért külföldről mérnököket hívat, hogy megterveztesse a Volgát a Donnal összekötő csatornát, körülbelül azon a helyen, ahol ma is tervezik. Fölveti a Dnyepr zátonyai hajózhatóvá tételének kérdését és állítólag foglalkozik a Volga és a szibériai Ob rendszerének összekapcsolásával is. Sokan neki tulajdonítják a most létesült Balti—Fehér-tengeri csatorna gondolatát is. Annyi bizonyos, hogy foglalkozott az északi Oroszország természeti kincseinek kihasználásával. Rézbányákat nyit, vaskohókat létesít az Onyega-tótól északra fekvő területen és egy híressé vált haditettével megmutatja az utat, melyen át legelőnyösebben lehetne összekötni a Fehér-tengert a Baltival. A Keleti-tenger partján a svédek ellen két kis fregattot visz a harcba, melyeket a Fehér-tenger bői, a Vig-folyó medréből annak vízválasztóján keresztül huzat kerekeken az Onyega-tóba. Két év óta ezen az útvonalon juthatnak ki az orosz hajók a leningrádi kikötőből a Fehértengeren keresztül a szabad Északi-tengerbe. A Nagy Pétert követő 200 esztendő sem vetett fel újabb problémákat a víziútépítés terén. A vasútépítés fejlődése, mint mindenütt, itt is késleltette a belföldi víziutak kiépítését. Csak a világháborút megelőző évtized hoz itt, mint a többi országokban is, változást a víziutak javára. A nagyobb építkezések végrehajtását a háború meggátolja. A Volga hajózási viszonyain kotrással igyekeznek segíteni, amire nagy szükség is van, mert az áruforgalom egyre fejlődik és 1913-ban már 25 millió tonnára rúg. Átépül a Marijnszki-csatorna zsiliprendszere. Zsilipezéssel javulnak a viszonyok a Donyecen is. Megépül — főleg tutajozási célokra — a Bug—Dnyeper- és a Berezina-csatorna. Mindkettő kisméretű víziút. A nagy északi folyók : Wolchow, Szvir, Dvina, Néva stb. hajózható szakaszait és főleg a folyamtorkolatokat kotrással mélyítik, de a nagy csatornarendszereknek legfeljebb a tervezése kezdődik meg. Valamivel kedvezőbb a helyzet a nagy öntözési rendszereknél. A háborút megelőző évtizedekben a cári kormány nagy összegeket költ a turkesztáni és transzkaukázusi régi öntözőrendszerek átépítésére és új rendszerek létesítésére. Ezzel kapcsolatban nagy telepítések is folynak. Nagyszabású kísérleti állomások létesülnek mind Turkesztánban (pl. Murgáb), mind a kaukázusi Kura menti Mugán lapályon a gyapottermelés előmozdítására. Angol mérnököket (Belly és Gabba) hívnak meg a Kaukázus vízikataszterének elkészítésére. A tengeri kikötők kiépítése is aránylag szép fejlődést mutat, míg a városok vízellátása már sokkal rosszabb állapotban marad. Megfelelően csak a pétervári és bakui vízvezetékek épülnek meg. Baku az angol Lindley által tervezett, hegyi források által táplált körülbelül 200 km-es vízvezetékkel van ellátva, míg Pétervár a Névából kapja az ivóvizet. A nagy mocsarak lecsapolása északon és délen még kezdetleges stádiumban van. A szovjetrendszernek célkitűzései következtében nagy építőtevékenységre volt szüksége. A többi országoktól nagyban elütő politikai és gazdasági rendszere