Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

642 Nem arra az egzotikumra gondolok, amikor az ember a Kaspi-tenger menti dzsungelekben nemcsak flamingókban és pelikánokban gyönyörködhetik, hanem akarata ellenére tigrisekkel is találkozhatik, nem is beszélve a mandzsu határról vagy a Jeges-tenger fóka- és rozmárfalkáiról. Azokról a jelenségekről van szó, melyeket a tervezéseknél és építkezéseknél kell figyelembe venni. Amikor például komolyan kell mérlegelni, hogy az építőanyagok szállítása rénszarvasfogatokon vagy traktorszánokon történjék-e. Vagy mikor egyazon országúton teve, bivalyfogat, lovastárszekér versenyez az autóval. Amikor alapozási munkálatoknál északon nem arról van szó, hogy olyan mélyre hatoljunk le, ahol a talaj sohasem fagy meg, hanem amikor ellenkezőleg, oly szintre kell alapoznunk az épületeket, ahol az örök fagy sohasem enged fel. Gyakran a tél a legkedvezőbb évszak az építkezésre. A méteres jég megkönnyíti az építési anyagok szállítását, sőt gyakran hidak és gátak építését is. A malária miatt a dél mocsaras vidékein is sokszor nehézségekbe ütközik a munka megszerzése s az Északnak is megvannak a maga éghajlati kellemetlenségei, amikor télen hónapokig nem kel fel a nap. Rendkívül nagy ezeknek és hasonló problémáknak a száma, amelyekből egynéhányat a további leírások során még ismertetni fogok. A legfontosabb orosz nyersanyagok, melyek mennyiségük következtében és értékükhöz viszonyított nagy súlyuknál fogva víziszállítást követelnek : a fa, kőolaj, szén, gabona és az utóbbi években felfedezett káli és foszfátok. Ezek közül a kőolajtelepek a Kaspi-tó vidékén, a gabona a közép és alsó Volga mentén és a Fekete-tengerbe torkolló nagyobb folyók (Dnyepr, Don) medencéjében, a kálitelepek a Káma mellékén, a foszfátok pedig nagyrészt északon és a Volga mentén találhatók. A legnagyobb jelentőségű fatermelő területek az utóbbi évtizedek kíméletlen és rendszertelen gazdálkodása folytán mindinkább északra és északkeletre szorultak vissza. A jövő kihasználása szempontjából legfontosabb erdőterületek Szibérián kívül a felső Volga és a Káma medencéjében és a Fehérmeg az Északi Jeges-tengerbe ömlő folyók völgyeiben vannak. A legnagyobb belső fogyasztás ezzel szemben az európai Oroszország központjában és délnyugati részén van. Élelmiszereknek, tűzifának, szénnek legnagyobb fogyasztói a három és félmilliós Moszkva, a hárommilliós Leningrad és a középoroszországi ipari centrum, míg a nehéz iparral rendelkező Dnjeper és Don völgye az ipari produkció céljaira főleg szenet, bányafát és kőolajat követel. A mai viszonyok között külföldre nagyobb tömegben csak fát szállítanak, sokkal kisebb mennyiségben pedig kőolajat. A faexport legfontosabb kiviteli pontjai a Fehér-tenger kikötői : Archangelszk és Szoróka, a Jeges-tengeren Murmánszk, a Balti-tengeren pedig maga Leningrad. A kőolajat a Kaspi-tenger partjáról ezerkilométeres csővezetékeken keresztül szivattyúzzák a Fekete-tenger kikötőibe, részben pedig vasúti tartályokban a tranzkaukázusi vasúti vonalon jut oda, ahonnan azután a tengeri hajókon éri el a külföldi piacokat. Hatalmas, 100 millió tonnás tömegek szállításáról van szó. Ezért roppant nagy fontossága van annak, miként szolgálják a létező orosz víziutak ezt az áruforgalmat és milyen problémák várnak megoldásra, hogy a folyamok csatornaösszeköttetések létesítése és mederjavítások által ennek a nagy feladatnak megfelelhessenek.