Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - XI. Szakirodalom

SZAKIRODALOM. Rovatvezető : Dr. techn. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR. Th. Rehbock : Die Ausbildung der Sturzbetteii bei Überíallwehren und Talsperren. (Gátak utófeneke.) Premier congres des grands barrages, Stockholm, 1933. Minden olyan duzzasztómű fennállásának, amelyen a víz átbukik, elengedhetetlen feltétele a helyesen szerkesztett utófenék. A víziépítésben még kevéssel ezelőtt sehol sem uralkodott olyan nagymértékű bizonytalanság, mint éppen az utófenék helyes megszerkesztésében. Nagy pénzek mentek veszendőbe a helytelenül készült utófenekek folytán és tekintélyes összegeket kellett kiadni avégett, hogy a helytelenül készült utófenekek okozta károk továbbfejlődésének elejét vegyék. Ezek némely esetben százezrekre, sőt millió márkákra is rúgtak. Csak miután a víznek a gátakon való átbukását illetőleg az utóbbi években a víziépítési kísérleti intézetekben modellkísérletek révén rendszeres kutatások folytak, sikerült végre megismerni a víz romboló munkájának okát és módját és megtalálni a károk meggátlásának eszközét. Noha az utófenék miként való szerkesztésének kérdését még egyáltalán nem tekinthetjük minden előfordulható esetre nézve megoldottnak, az utolsó két évtizedben e tekintetben mégis hatalmas előrehaladás történt. Számos olyan bizonytalanság eloszlott, amely azelőtt a vízimérnöknek súlyos gondokat okozott. Az új felismeréseknek eredménye alapján számos, addig helyesnek tartott szabályt, mint helytelent és károsat nemcsak el kellett vetni, hanem részben éppen az ellenkezőjével kellett pótolni. így helytelennek bizonyult az az elterjedt felfogás, hogy célszerű az utófeneket az átbukó víz szélességén, illetve a gát bukójának a hosszán túl is szélesebbre venni, ami bizony komolyan veszélyeztette a műveket. Tarthatatlannak bizonyult az az elv is, hogy a gát hossztengelyének ívesen vagy törtvonalasan való alakításával célszerű az átbukó vizet a folyó közepe felé terelni. Ugyanis kétséget kizáróan megfigyelték, hogy a partok mellett a kimosások a legtöbb esetben nem a partok mentén való igen erős vízáramlás, hanem ellenkezőleg a folyás hiánya következtében lépnek fel. Az utóbbi esetben keletkeznek tudniillik a kártokozó függőleges tengelyű parti örvények, amelyeknek a vízfolyás ellenében való áramlása a partok mellett fenékkimosásokat idéz elő, ami viszont a partok leszakadását és a művek megrongálódását vonhatja maga után. Ama jelentőség következtében, amely a gátaknál valamely jól szerkesztett utófenéknek megvan, a karlsruhei folyamépítési laboratórium munkái az utolsó 15 évben mindinkább ennek a kérdésnek a tanulmányozására összpontosultak. Harmincnál több országban épült száznál több különféle gát esetében végeztek modellkísérleteket s így az utófenéképítésben gazdag tapasztalatokat gyűjthettek. A vizsgált művek között a kisebbeken kívül voltak olyan nagyméretűek is, mint a klingaui az Aare-on, a ryburg—schwörstadti a Rajnán, a Struma-gát Macedóniában a Kerkini-tavon, az Alcala del Rio-gát Sevillánál a Quadalquiviron, a Neuquengát a Rión Argentínában, a Backriver-gát a St.-Lorenzen Montrealnál, a japán birodalmi vasutak Shimanogawa gátja, a Salin-gát Hátsó-Indiában, két gát Annamban a Song Jenen, illetve a Song Dayn, továbbá nagyszámú völgyzárógát egész 50 m magasságig és másodpercenként 6000 vagy még több m® átbukó vízmennyiségig, mint a Madden-töltés Panamában, a Komaki völgyzárógát Japánban és sok északamerikai és afrikai völgyzárógát.