Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
3. szám - IX. Krasznay Andor-Reichenbach László: A varsányhelypusztai rizstelep ismertetése
523 hogy a vízszolgáltatásnak, illetve a borító vízréteg magasságának a növény magasságához kell igazodnia. De a «kalitkák »-ra szükség van ezenkívül az öntöző vízréteg felületének megosztása, illetve a szélhatás következtében a borító vízréteg felszínén fellépő hullámverés mérséklése végett is. Ha a nagyobb táblák nem volnának kisebb rekeszekre osztva, akkor a szelek hatására keletkező hullámok az első öntözések idején a még gyenge gyökérzetű növénycsemetéket helyükről felszaggatnák, továbbsodornák, a vetés egyenletességét megbontanák és ezzel tetemes károkat okoznának. Az öntözővíznek a táblákra való kibocsátása az öntöző-csatornák töltéseiben elhelyezett vízkieresztő csöveken («dudákon») át történik. Ezeket legegyszerűbben betoncsövekből, vagy fapallókból készítik és egyszerű fatáblás zárószerkezettel látják el. Természetesen minden egyes tábla számára megfelelő számú «dudát» kell elhelyezni, hogy az elárasztást legalább 24 óra alatt befejezhessék. Tekintettel arra, hogy az öntöző-csatornákból nyomás alatt kifolyó víznek meglehetősen nagy sebessége van — az öntözővizet a dudákon keresztül nem közvetlenül, hanem a vízelosztó árkok útján eresztik a rizsföldekre. Az öntözővíz sebességének további csökkentése, valamint a vízszolgáltatás szabályozása végett a vízelosztó árkok mentén a vetést megelőző planirozás során nedves földanyagból ideiglenes töltéseket készítenek, melyek magassága és erőssége a kalitkákat határoló töltésekével megegyezik. E munkálatok befejezése után a kalitkák körülbelüli középvonalában és a vízelosztó árkokra lehetőleg merőleges irányban ekével meghúzzák az öntöző barázdákat, amelyeket még kapával kitisztítanak. Öntözések idején a vízelosztó árkok ideiglenes töltéseit az öntöző barázdák helyeinél kivágják és így kis sebességgel, szinte csörgedeztetve engedik ki az öntöző vizet a rizsföldre. Az öntözést hozzáértő, megbízható emberrel ( «rizsmesterrel ») végeztetik, aki a vízszolgáltatás kezdetétől az aratás befejezéséig állandóan a telepen tartózkodik és a munkálatokra felügyel. Tekintettel arra, hogy a Köleséri-csatorna vizét a köleséri tiltóval az engedélyezett duzzasztási szintnél magasabbra nem lehet felduzzasztani, a Kerti-tábla öntözése — a 4., 7. és 12. táblák kivételével — a duzzasztási szintnél nagyobb terepmagasságok miatt csakis szivattyúzással biztosítható. Az uradalom az öntözés céljára egy 150 lit/sec teljesítőképességű mobil szivattyút vásárolt, amit a Köleséricsatorna jobboldali depóniájában e célra kiképzett platón helyezett el. E traktor által meghajtott szivattyú segítségével a Köleséri-csatorna vizét a Kerti-táblai öntöző-csatornákba emelik és innen a fentiek szerint bocsátják az öntözővizet az egyes táblákra. Mindkét telep öntöző és lecsapoló csatornáit akként állapították meg, hogy az egyes táblák a többitől függetlenül legyenek eláraszthatok és lecsapolhatok. A Kerti-tábla öntöző-csatornáinak töltéseit szintén 0-60 m koronaszélességgel, mindkét oldalon 1:1-5 hajló oldallejtőkkel és a helyszínrajzon beírt koronamagasságokkal építették ki. A Kerti-táblai öntözőcsatorna D-ve) jelölt helyén 0-40 m belvilágú kész betoncsövekből zsilip készült, hogy a szivattyúzott víz szintjét e csatornának a szivattyú helyétől a /J-jelű tiltóig terjedő és a G— F tiltok közti szakaszán 35 cm-rel magasabban tarthassák, mint a D— С szakaszon, illetve aKertitáblai másik öntöző-csatornában.
