Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
3. szám - IX. Krasznay Andor-Reichenbach László: A varsányhelypusztai rizstelep ismertetése
522 E két feltételnek megfelelően kellett a nádastáblai táplálócsatornát átalakítani. Alacsony partjait a helyszínrajzon bejegyzett magasságra 0-60 m koronaszélességű és 1:1-5 oldallejtőjű szabályos töltésekkel emelték fel. Emellett a nádastáblai tápláló-csatorna medrét a Varsányhelyi-főcsatorna felé irányuló J = 0-3°/ 0 0 egyenletes fenékeséssel ásták ki, hogy az öntözővíz időnként szükséges felfrissítése végett a csatornát gyorsan lehessen kiüríteni. A rizstelep tervezése alkalmával 10 cm-es rétegvonalakat feltüntető helyszínrajz készült s ennek alapján történt az öntözőcsatornák és az egyes táblákat elválasztó töltések tervezése. Bár a rétegterv szerint a nádastáblai részen 20 cm-nél nagyobb terepszintkülönbségek nincsenek, a rizstermelés sikere érdekében mégis szükséges volt ezeknek az aránylag kis terepszintegyenetlenségeknek is — részben rónázással, részben a rizsföldnek kisebb rekeszekre ( «kalitkák >>-ra) beosztásával való kiküszöbölésére. A rizs termelése ugyanis megkívánja, hogy már a növény fejlődésének legelején is vízhez jusson, amikor a vetés alig magasabb 10—12 cm-nél. Az öntöző vízréteg tehát csak olyan magas lehet, aminél a növény felső vége a vízből éppen mindig kiér és így állandóan napot és levegőt kap. Ezért is szükséges a rizstelepeknél a terep 10—12 cm-nél nagyobb szintkülönbségeinek elegyengetése. A térszint egyengetésénél azonban a nagyobb földnyeséseket kerülni kell. A talaj felső termőrétegének nagyobb mértékű lenyesésével ugyanis eltávolítjuk a talajéletet tartalmazó, termőképes kultúrréteget. Ezért a rizstelepeket úgy kell táblákra beosztani, hogy a táblák felszíne csekélyebb földmunkával olyan átlagszintre legyen elegyengethető, melyhez képest az egyes táblákon belül a terepszintkülönbségek 10 cm-nél kisebbek. A táblákat az úgynevezett «táblaválasztó töltés »-ek, vagy járógátak választják el egymástól, melyek a vízszolgáltatás szabályozására és egyben a közlekedésre is szolgálnak. Ezeket a töltéseket a mellettük fekvő táblák tervezett vízrétegének szintje felett 25 cm koronamagassággal, 50 cm koronaszélességgel és 1 : 1 hajló oldallejtőkkel készítették. Hogy az átlagszintre való egyengetés munkáját még inkább csökkentsék, a táblákat a tervezett szintre csak nagyjából egyengették el, s a megmaradt terepszintkülönbségeket a tábláknak kisebb, néhány száz négyszögöl nagyságú rekeszekre ( «kalitkák >>-ra) való további felosztásával küszöbölték ki. A rekeszeket ideiglenes jellegű (20—25 cm magas, 15—20 cm korona-szélességű) kis töltések határolják, melyek a rizsföldek őszi szántása során megsemmisülnek és így minden évben újra készítendők. E munkálatokat mindenkor a rizstelep első, vetéselőtti elárasztása során, vízben végzik el. Tavasszal, — rendszerint április közepén — megtöltik az öntöző-csatornákat és fokozatosan elárasztják az egyes táblákat. Ezután a borító vízréteg szintjéhez igazodóan végzik a talajegyengetést és az így keletkező nedves földanyagból készítik a «kalitkák» töltéseit. E töltések nemcsak az egyengetési munka csökkentése, de a vízszolgáltatás tökéletes szabályozása szempontjából is szükségesek. A rizsvetés fejlődése ugyanis sok tényezőtől függ és ezért majdnem sohasem lehet egyöntetű. Előfordul, hogy egy nagyobb tábla egyik részén — különösen a vegetáció elején — sokkal gyorsabb a növény fejlődése, mint egyebütt. Megtörténhetik, hogy a tábla egyik felén már 12—15 cm magas a vetés, míg ugyanakkor a másik oldalon a növény még alig magasabb 5—6 cm-nél. Természetes,
