Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - V. Ihrig Dénes: Az 1935. évi mohácsi jegesárvíz

485 Ha a szabályozott, vagy az elfajulásnak csak kisebb jeleit mutató mederben jégtorlődások és torlaszok keletkeznek is, azok megbomlása könnyebben következik be, mert a már kellő biztonsági magassággal kiépített védtöltések a torlaszok megbontásához szükséges vízállásoknak is ellenállának. így a jégtorlódásos árvizeknek, eltekintve a hullámterekben véghezvitt pusztításaitól és kártételeitől, inkább csak nyugtalanító és a nagyközönség körében pánikkeltő hatása van. Jó és kellő magasságra kiépített árvízvédőművek mellett azonban a komoly veszedelem mindinkább kisebbre csökkenik, mert a torlaszok természetes megbomlásának a védőművek kiépítésére elfogadott nagyvízszin körül a tapasztalat szerint feltétlenül be kell következnie. A legnagyobb vízszínemelkedés ott áll elő, ahol a torlódott jég felső vége van. Ez azután a folyón felfelé is visszahat, kis esésű duzzasztott vízszint állítva elő, míg a torlódás alatt hirtelen vízlépcsővel a vízállás igen alacsony értékre esik le. Ha a mohácsi jégtorlódásos árvíz vízhosszelvényeit és vízállásvonalait vizsgáljuk (2. ábra), február 18-a előtt, eltekintve attól, hogy a 18-i hosszelvénynek Mohács— Bezdán és Paks—Dombori között is valamivel nagyobb volt az esése a rendesnél, különösebb rendellenességet nem találunk, mert ezeken a szakaszokon ebben az időben is álló jég volt, ami kis mértékű duzzasztó hatást fejtett ki. 19, 20 és 21-én azonban a vízállásvonalak már feltűnő rendellenességet mutatnak, mert a mohácsi és bezdáni vonalak fokozatosan és erősen széthajlanak, jelezve azt, hogy a két vízjelző állomás között mederszűkülés, tehát jégtorlódás keletkezett és hogy a torlasz folytonosan kifejlődőben van. A 21-i vízhosszelvény esése Mohács—Bezdán között a rendes 1-20 m-rel szemben 4-00 m és a Mohács feletti szakasz egész Domboriig a duzzasztott vízszín jellemzőjét, a megcsökkent esést mutatja. Ha nemcsak általánosan, de közelebbről is vizsgáljuk a mohács—bezdáni 22 km-es dunaszakasz hosszelvényét, akkor azt látjuk, hogy a 4-00 m-es esésből a nagyobb rész, a magyarjugoszláv batár alatti dunaszakaszra esik. A vízszin esések megoszlása a következő : A Mohács-országhatár közötti 13 km-es szakaszon kereken 1-0 m, vagyis 7-7 cm/km ; az országhatár—Bezdán közötti 9 km-es szakaszon pedig kereken 3-0 m, vagyis 33-3 cm/km az esés. Ez a tény, valamint az, hogy az országhatár feletti vízhosszszelvény esése a normális árvízhosszszelvény esésétől nem sokban különbözik, míg az országhatár alatti rész hirtelen esést mutat, arra enged következtetni, hogy az igazi mederelzáródásnak a magyar-jugoszláv határ közelében, vagy alatta kellett lenni, bár a felette levő és Mohácsig tartó torlódásoknak is igen tekintélyes duzzasztó hatásuk volt. Az országhatár alatt nem volt módunkban a vízszin részletes változását figyelemmel kísérni, a határhoz legközelebb csak a bezdáni mérce vízállás jelentéseit ismerjük és így pontosabb megállapításokat eme általános hosszszelvény alapján nem tehetünk. 22-én a mohácsi és bezdáni vízállásvonalak erősen összehajlanak, jelezve azt, hogy a jég megindult, a felduzzasztott víztömeg torlaszától megszabadulva, hirtelen lezúdult és így Mohácsnál erős apadást, míg Bezdánnál áradást idézett elő. 23-án a vízállásvonalak már ismét teljes szabályosságot mutatnak (közel párhuzamosak egymással) és a vízhoszszelvény is a normális esését veszi fel. Amilyen hirtelen keletkezett a Mohácsnál 680 cm-es, tehát 10 hidrográdos vízállást előidéző