Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - V. Ihrig Dénes: Az 1935. évi mohácsi jegesárvíz

486 jégtorlódás, éppoly hirtelenül el is ment a felduzzasztott vízszin természetes megbontó hatása következtében. A Mohács—Bezdán közötti torlaszok keletkezését és a torlódásos árvizet úgy, amint azt a Duna balpartján a Margittaszigeti Ármentesítő Társulat Bajától az országhatárig húzódó védtöltése melletti lefolyásában megfigyelhettük — társulat védtöltseinek és árvízészlelő mércéinek a 3. ábrában feltüntetett helyszínrajza és a 2. ábrabeli hosszszelvények kapcsán —, röviden az alábbiakban ismertetem, hangsúlyozva azt, hogy az árvíz lefolyása és a belőle vonható következtetések a rajzokból is kivehetők.

1 A víz-, jég- és időjárási viszonyok a torlaszok keletkezését megelőző időben. 1934—35 telén a Duna első jégzajlása az egész magyar és osztrák Duna hosszában január 12-én indul meg, amikor is már előzőleg 5-e óta állandóan 0 C° alatti léghőmérséklet és igen alacsony dunavízállás volt. 18 és 21-е közötti alacsony hőmérséklet hatására gyenge áradás kíséretében a paks—bezdáni szakaszon a Duna beáll, felette pedig végig állandóan zajló jéggel van tele. 25-e után hőmérsékleti enyhülés következik be, amire a felső szakasz jégzajlása megszűnik, csak a paks—bezdáni álló jég marad meg. Az ezután következő és egész február 9-éig tartó enyhe időszak jég- és vízviszonyait most már a következőkben lehet megadni : Paks fölött igen alacsony vízállással jégmentes, Paks—Baja között közepes vízállással álló jéggel van tele a Duna, míg Baja és Bezdán között felváltva: hol áll, hol mozog a jég, anélkül azonban, hogy teljesen elmenne. Február 9-én ismét erősebb hideg köszönt be, amire a zajlás mind a Paks feletti, mind a baja—bezdáni szakaszon megindul, mígnem 10 és 14-e között az igen erős hidegre (Mohácsnál a hőmérséklet átlaga minimum —17 C°, maximum —5 C°) magas vízállás mellett az utóbbi dunaszakasz is beáll, és a Paksnál álló jég határa is felfelé tolódik, az álló jég most már Bezdántól Dunaföldvárig tart. A közben történt többszöri hóesés az álló, majd a torlódó jeget vastag hóréteggel vonta be. Ez adja a magyarázatát annak, hogy a 3. és 4. képen látható sirinai jégtorlasz hóval összekevert jégből állott, mert ez a torlasz a Paks—Baja közötti álló jég anyagából képződött. A február 15-én beálló enyhülés a Dunát zajló jegétől megszabadítja, csak az addigi álló és felső végén torlaszszerűleg összeverődött jég marad meg állhatatosan. 18-án 5 C°-os napi középhőmérséklet is közepes vízállás mellett Bajától lefelé felszakad a jég és megindul. A Mohács alatti szakaszon azonban már átjutni nem tud, mert ott még a sirinai átvágás alsó részének szűkülete, a debrinai zátony és leginkább a tovarniki éles kanyarulat hatására továbbra is álló jég maradt. így a Baja—Mohács közötti zajló jég a sirinai szűkület fölött a Cigányszigetig álló jégbe ütközik és ott összetorlódik. 18-án, tehát a torlaszok kialakulását megelőző napon Dunaföldvár fölött áradó és alacsony vízállással jégmentes, Dunaföldvár—Baja között áradó és magas vízállással álló jéggel borított, Baja—Mohács között nagyjában ismét jégmentes és 1 E helyen mondok köszönetet Porgányi Lajos igazgatófőmérnök úrnak, aki az árvédekezés ideje alatt a 8. sz. gátőrházban tartózkodott ós akinek a torlaszokra vonatkozó helyszíni megfigyeléseit használtam fel a továbbiak megírásához.