Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - IV. Trummer Árpád: A magyar öntözések néhány vitás kérdése

4(59 rnúak, mint az egy km

2-re eső 100 főnyi népsűrűség. A két kivételnél is az országok hegyes volta okozza ezt, hogy a népsűrűség nem nagyobb. Ezek felsorolása az alábbi : A mezőgazdasági országok közül Csonka-Magyarország népsűrűsége a legnagyobb és erősen közeledik az iparos országok alsó határát jelző értékhez. Ez azt jelenti, hogy egyenlő termelési módokat föltételezve, — ami azonban egyelőre nincs meg — hazánk a legkevésbbé exportképes, vagyis a gazdasági verseny iramában elsőnek lesz reáutalva termelésének fokozására. A Balkán-államokban egyelőre még elég a belterjesebb mezőgazdasági művelés bevezetése, Lengyelország nagykiterjedésű hasznavehetetlen területein csak a talajjavítások végrehajtása szükséges ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés erősen fellendüljön. Ezzel szemben a mi termelésünk belterjességének fokozása már csak kis mértékben lehetséges, mert a mezőgazdasági rendszer teljes átalakulása elé kedvezőtlen, szárazságra hajló éghajlatunk gördít akadályt. Az öntözésre szintén reászorult Spanyolországon kívül elsősorban hazánk lesz reáutalva arra, hogy mezőgazdasági termelésének fokozását öntözés útján biztosítsa. fínlla Antal a «Legújabb kor gazdasági története» című művében a következőket írja : «Az 1924-től 1930-ig tartó fejlődés a csonka ország biztos jövőjét nem bizonyítja. Helyzetünk a túlnépes és ipari nyersanyagokban szintén szegény Olaszországéra emlékeztet. Bármely szakközgazdász ki tudná számítani, hogy a csonka ország szűkös erőforrásaival mennyi ideig tudja még eltartani egyre szaporodó népességét. » Kérdés, mikor fog ez a szükség beköszönteni ? Jelenleg az a helyzet, hogy jó, vagy közepes termések esetén a 9 millióhoz közeledő lakosságunk ellátásán felül még kiviteli fölöslegünk marad, de gyenge vagy rossz termések esetén az ország termését csaknem teljesen fölemészti a belföldi fogyasztás. Népességünk természetes szaporodása évenként 70—80 ezer fő, tehát néhány éven belül elérjük a négyzetkilométeremként i 100 főnyi népsűrűséget, vagyis azt, ami általában már az ipari államokat jellemzi. Három-négy évtized alatt a népsűrűség el fogja érni azt az értéket, amit ma Itália (132-9) és Németország (138-2) képvisel és ekkor már feltétlenül szükség lesz arra, hogy a termelést nagyarányú öntözéses-gazdálkodással fokozzuk, mert a jelenlegi termelési rendszer mellett maradva, csak jó években lenne annyi termés, ami a lakosság ellátását biztosítaná. Világszerte az tapasztalható, hogy az öntözések elterjesztése máról-holnapra seholsem sikerült. Erősebb ütemről legfeljebb ott lehet szó, ahol az öntözéses gazdálkodás régi, esetleg évszázados hagyományra tekint vissza, mint például Dél-Franciaországban vagy Lombardiában. Utóbbi helyen, mind a mult század közepén, mind a világháború utáni időkben, sikerrel lehetett az öntözési kultúrát erőltetettebb iramban fejleszteni. De egyébként — ha csak nem történik állami beavatkozás — az öntözések fejlődése lassú folyamat. Dél-Franciaországban egyik legjobban értékesülő öntöző1. Ausztria ... 2. Svájc 3. Csehszlovákia 4. Olaszország 80-2 lélek 5. Németország . 98-7 ,, 6. Nagybritannia 104-9 „ 7. Hollandia 132-9 ,, 8. Belgium 234-7 268-8 138-2 lélek