Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - IV. Trummer Árpád: A magyar öntözések néhány vitás kérdése

470 csatornája a Carpentras-csatorna. Mégis, mikor 1857-ben elkészült, az 5663 hektárnyi öntözhető területből csak 990 hektárt öntöztek és az öntözött terület csak 1925-ben érte el a 4500 hektárt, azaz 81%-ot. Ha a magyar Alföldön létesítendő nagyobb öntöző-csatornák mentén nem történik olyan telepítés, ami öntözési kötelezettséggel kapcsolatos, akkor a mi csatornáink teljes kihasználásához is legalább kéthárom évtized fog kelleni. Ha tehát a természetes népszaporodás következtében a nagyobbarányú öntözésekre harminc-negyven év múlva lesz szükség, akkor az öntöző-csatornák építésének negyedszázaddal előbb kell megkezdődnie, vagyis legkésőbb a következő évtized végén már meg kell indulni az alkotó munkának. Azonban eddig az időpontig is rendkívül sok tennivaló volna hátra. Az öntözés gyakorlatának szabatos föltételei hazánk talajaira és éghajlatára nézve még nincsenek megállapítva. Vannak ugyan már egyes jó gyakorlati tapasztalataink, de ezek korántsem elegendők arra, hogy azok alapján sikeresen öntözhessük földünk százezer holdjait. Előbb még sok kísérletet kell végeznünk, nemcsak az öntözéses gazdálkodás, hanem a szikes talajok hasznosítása érdekében is és csak a szerzett tapasztalatok alapján lehet az eredményes öntöző-kultúrát életrekelteni. A kísérletek ideje alatt, ami 10—15 évre terjedhet, egyúttal el kell készítenünk a majdan megépítendő alföldi öntöző csatornák terveit és költségvetéseit. Ezek megtörténte után megindulhatunk az öntözésnek akkor már korántsem töretlen útján és berendezhetjük azokat az öntözéseket, melyek a kezdeti időszakban legjövedelmezőbbeknek bizonyulnak. Később, a többtermelés fokozódásával arányosan sor kerülhet a költségesebb és nehezebben megvalósítható megoldásokra is. Az elmondottakból látható, hogy az öntözések előmunkálatainak megkezdéséra alkalmas időpont máris elérkezett, mert azokat, ha a kellő időpontban felkészülve akarunk állani, pár éven belül meg kell kezdeni. Meddő volna, amint azt az öntözések ellenzői és hívei teszik, azon vitatkozni, vájjon az öntözés útján bevezetendő többtermelés már ma szükséges-e, vagy sem, mert a számokból eredő következtetések világosan megmutatják, hogy ez az időpont még nem érkezett el, de az öntözések érdekében végzendő tanulmányok és előmunkálatoké máris küszöbön áll. Hogy az előadott vélemény nem egyedülálló, arra nézve hivatkozom Balla Antalnak az előzőkben idézett megállapítására, melyek szintén arra mutatnak reá, hogy az ország erőforrásait a lakosság szaporodásához képest fokoznunk kell, amire nyersanyaghiányunk miatt elsősorban a mezőgazdasági többtermelés van hivatva. II. Mennyi terület öntözése indokolt? Ez ismét olyan kérdés, amire nézve a vélemények nagyon is eltérők. A konzervatív, az előző részben előadott szempontokat figyelembe nem vevő álláspont az, hogy az Alföldön öntözésre nincs szükség. Az öntözés ellenzőinek egyik csoportja gazdasági okokat hoz fel. Ezek legfontosabb érve, hogy a szükségletet az ország mai mezőgazdasági termelése is fedezi, az értékesítés most is nehézségekbe ütközik, tehát a gazdának nem áll érdekében a többtermelés. Egy másik csoport véleménye szerint az öntözéses gazdálkodás berendezése olyan költséggel jár, amelyek törlesztése a mi éghajlatunk alatt várható terméstöbbletből nem lehetséges. Emiatt az öntözések bevezetése már eleve magában hordja a bukás csiráit.