Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - IV. Trummer Árpád: A magyar öntözések néhány vitás kérdése

465 vagyis a tavaszi eléggé megfelelő esőmagasság ellenére, a nyári esőhiány és az erős párolgás miatt, mégis pótlásra van szükség. Kiegészíthetem még ezeket azzal, hogy a csapadék mennyisége az egyes években is nagyon szélsőségesen változik. A nyári (június—augusztus) hónapok legkisebb és legnagyobb csapadékának arányszáma Réthly szerint 1 : 5 4. Ez azt jelenti, hogy vannak évek bőséges, kielégítő nyári esőkkel, de más éveké az aszály határáig csökken le. Az előadottakat összefoglalva, megállapítható, hogy a mi csapadékviszonyaink mellett a mezőgazdasági termelés föltétlenül lehetséges, de a ma megkívánt belterjes, biztos és egyenletes termelés lehetősége egyáltalában nincsen meg. Ha a nyári esők eléggé bőségesek, a nyár folyamán érő növények is jótermésűek, ellenkező esetben azonban aszálykárt szenvednek. Ez különösen a takarmányfélék, a tengeri és a különféle kereskedelmi növények termelésénél okoz nehézséget, azonkívül az őszi legeltetést is károsan érinti. Az olyan mezőgazdasági kiviteli ország, ahol a népsűrűség nagy, csak akkor virágozhatik, ha terméseit bizonyos kisebb, elkerülhetetlen ingadozásokon belül tudja biztosítani, mert ellenkező esetben, kedvezőtlen időjárás esetén, terménye nemcsak kivitelre nem jut, hanem a lakosság ellátása is nehézségbe ütközhetik. Ezek jellemzésére megemlítem az utóbbi évtizedben ismételten előfordult tengeri behozatalt és a gyakori takarmány hiányt, amelyeket a nyári esők elmaradása okozott. Ki kell még térnem a talaj vízkészletének kérdésére is. Az utolsó félszázad alatt a terméshozamok az egész Földön megnövekedtek. Ma már nálunk sem elegendők a hajdani, holdanként 3—4 métermázsát adó búzatermések, a gazda ennek háromszorosát kívánja. Ez a fokozott növénytermelés a termőfölddel szemben sokkal nagyobb vízigényeket támaszt, mint a régi jó idők patriarchális gazdálkodása. A talaj vízkészlete a nagy magyar Alföldön a megkívánt terméshozamokhoz ma már csak jó csapadékú években elegendő. Mind gyakrabban következnek be azok az évek, amelyekben a termés nem éri el az óhajtott mennyiséget. Ezt a jelenséget azonban nemcsak nálunk lehet észlelni, hanem a külföldi országokban is, ahol ezt a jelenséget tárgyilagosan a szárazabb évek szaporodásával, illetve az egész Föld éghajlatának egyirányú változásával magyarázzák és igyekeznek a vízhiánynak öntözéssel való pótlásáról gondoskodni. Ezt a törekvést az utóbbi években mindenfelé tapasztalhatjuk. Nálunk, az ily értelmű külföldi megállapítások helyett gazdáink körében az a nézet terjedt el, hogy a száraz évek viszonylagos megszaporodása Alföldünkön a végrehajtott ármentesítési és belvízlevezetési munkák következménye. Ezek okozták a talajvíz lesüllyedését, a csapadék csökkenését és a szikesedés terjedését. Dr. Réthly Antal kitűnő meteorológusunk egyik tanulmányában bebizonyította, hogy az Alföld csapadéka az utóbbi hatvan év alatt nem csökkent számba vehetően, sőt itt-ott némi elmekedés is mutatkozik. A talajvíz szintjének általános lesüllyedése sincs bebizonyítva, legalább is az eddigi vizsgálatok nem mutatják azt, hogy a belvízlevezető árkok révén a talajvíz mélyebbre szállott volna. Azt is elfelejtik —- nemcsak a gazdák, hanem egyes szakemberek is —, hogy az Alföldön sokhelyen a termőréteg aránylag sekély (40—60 cm) s alatta vízrekesztőréteg van. Ez a sekély termőréteg a téli-tavaszi csapadékból nem képes annyi vizet Vízügyi Közlemények. 30