Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
3. szám - IV. Trummer Árpád: A magyar öntözések néhány vitás kérdése
464 az ideális esőmagasságokat. Zabnál 80, réteknél 120, legelőknél 220 mm csapadékhiányt találunk. Ez meg is felel annak a tapasztalati ténynek, hogy az Alföldön elsősorban a szemtermés sikeres, míg a takarmánynövények csak ritkán adnak igazán jó termést, a legelők pedig az évek túlnyomó részében a szárazságtól szenvednek. Az évszakok szerinti megoszlás azt mutatja, hogy már az őszi-téli csapadék is csekélyebb valamivel a szükségesnél. A tavaszi esők bőségesek és itt úgyszólván nincs is hiány, de már a nyáriak csak egyes terményekre elegendők. A burgonya és a répa, valamint a rétek és legelők nyári vízszükséglete lényegesen kisebb a Wohltmann-féle értékeknél. Még jobban látjuk ezt, ha a csapadékot az egyes évszakokra összegezve hasonlítjuk össze, ami a II. számú táblázatban van feltüntetve : II. táblázat. Termény őszi—téli (X— III.) Tavaszi (IV—VI.) Nyári (VII—IX.) Egészévben mm Termény csapadék milliméterben Egészévben mm őszi gabonafélék Zab Burgonya és répa Rétek Legelők 280 280 280 300 320 170 180 140 195 200 150 170 180 175 250 600 630 600 670 770 Alföldi átlag 223 170 157 550 Hiány az Alföldön 57—97 0—30 0—93 50—220 Hogy ez így van, azt a tapasztalat igazolja. A burgonya, a répafélék, vagy a lucerna már akkor is jelentékeny termésemelkedést mutat, ha a nyár folyamán akár csak 60—100 mm-es vízmagasságnak megfelelő permetező-öntözést kap. Ez a vízmennyiség már körülbelül fedezi a nyári csapadékhiányt. Természetesen ahhoz, hogy a nyáron megérő termények és a takarmányfélék valóban jó termést adjanak, évi 150—200 mm-nyi permetezésre volna szükség. Itt azért beszélek a permetezésről, mert mindenféle öntözési rendszer közül ez áll aránylag legközelebb a természetes csapadékhoz s ezért a permetező-öntözéssel adott vízmagasság leginkább lehet a csapadékpótlás mérőszáma. Az újabb elméletek szerint a csapadék egymagában nem mértékadó a növények vízszükségletének megítélésénél, mert a csapadék hatása függ a hőmérséklettől és a párolgástól is. Meleg, nagy párolgású vidéken ugyanolyan esőmennyiség — amely hűvösebb és szélcsendesebb vidéken megfelelő lenne — kevés lehet a jó terméshez, amire nézve Marseille már említett vidéke jellemző példát ad. Mayer a párolgás helyett a telítettségi hiányt veszi és azt állítja viszonyba a csapadékkal (csapadék-telítettségi hiány hányados), ami egyes vizsgálatok szerint valamely vidék vízszükségletére eléggé jellemző. Mások szerint ugyan az így kapott eredmény nem mindig helytálló s kétségtelen, hogy ezt az elméletet a tapasztalat még nem szentesítette, mindamellett mint kiegészítő adattal, foglalkozni kell vele. A Mayer-íéle csapadék-telítettségihiány hányados figyelembevételével végzett számítások szerint a belterjes mezőgazdasági termeléshez az Alföldön hiányzó vízmennyiség az április—szeptemberi félévben 130—250 mm-re tehető,
