Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - III. dr. Várszeghy János: Az újjászervezett víziforgalmi statisztika első négy esztendejének eredményei (19311934)

430 ezeket az eddig szétszórtan megjelent eredményeket összegyűjtve és megfelelően kiegészítve bemutatom. Az újonnan rendszeresített víziforgalmi statisztikát öt csoportba sorozhatjuk : 1. folyami kikötők áruforgalma, 2. a vasúti és hajózási vállalatok között lebonyolódó átrakóforgalom, 3 a nemzetközi víziforgalom, 4. a Budapesti Vámmentes-kikötő petróleummedencéjének forgalmi és végül 5. a téli kikötők statisztikája. Az elősorolt adatgyűjtések főképen azoknak az adatoknak a kiegészítésére szolgálnak, amelyek eddig csak a hazai hajózási vállalatok teljesítményeire nézve állottak rendelkezésre. Ismertetésemben a már 1888 óta rendszeresen végrehajtott és a vállalatok tevékenységének megvilágítására szolgáló adatgyűjtést nem érintem, hanem csak a teljesen újonnan megszervezett statisztikai felvételek első négy évi eredményeit mutatom be. 1. Folyami kikötők áruforgalma. Vízszabályozási és kikötőfejlesztési célból felmerült annak szüksége, hogy a hazai kikötők forgalmára nézve pontos adatok álljanak rendelkezésre. Az áruszállítási statisztika azonban a megszabott hitelkeretek miatt egyelőre csak a Duna és Tisza kikötőire nézve indulhatott meg, míg többi belvizünk partjain levő kikötők forgalmának megfigyelésére — a lehetőséghez képest — csak későbben fog sor kerülni. Az 1931-ben megindított adatgyűjtés is — takarékossági szempontból — csak a négy legnagyobb vállalatra terjedt ki, melyek a következők : M. kir. Folyamés Tengerhajózási R.-T., Bajor Lloyd Hajózási R.-T., Első Dunagőzhajózási Társaság, Délnémet Dunagőzhajózási Társaság. Első lépésnek ez a részleges adatgyűjtés annál is inkább megfelelőnek látszott, mert kikötőink forgalmának mintegy 70—80%-át az előbb említett vállalatok bonyolítják le. Megjegyzendő, hogy ez az arány a belföldi forgalomban továbbított kő- és homokszállítmányok figyelmen kívül hagyásával állapíttatott meg, mert e két küldeményfajta ki- és berakása rendszerint nem kiépített kikötőkben, hanem szabad parton történik. Az adatgyűjtés rendszerében három éven át nem történt változás, míg végre mód nyílott arra, hogy az addigiakon kívül már több kisebb hajózási vállalat is bevonható volt az adatszolgáltatás körébe. Az adatgyűjtés kiterjesztésével kapcsolatban elsősorban az a körülmény érdemel említést, hogy ezzel a Balatonon lebonyolódó áruforgalomra nézve is rendelkezünk adatokkal. Igaz ugyan, hogy ezek nem mondhatók teljeseknek, azonban az általános tájékoztatásra mégis alkalmasak, amennyiben a közölt teljesítmények egész balatoni áruforgalmunknak mintegy 95%-át képviselik. Nagyjában ugyanez a helyzet a folyamhajózásnál is, ahol az adatok beszerzésének kibővítésével csak a számottevőbb forgalmat felmutató vállalatok kerültek felvételre. Ezek a következők : Bajai Hajózási Vállalat, Bauer Ottó és Kurt hajózási vállalata, Fleischmann Antal hajózási vállalata és a Nagybátony—Újlaki Egyesült I. R.-T. hajózási vállalata. Az elsoroltakon kívül 1934-ben még 69 nagyrészt révátkelési hajózási engedményes bonyolított le olyan minimális forgalmat, ami az összes vállalatok teljesítményének mindössze 3%-a körül járt. Az adatgyűjtés tehát már a folyami kikötők szempontjából is teljesnek tekinthető, mert az elhagyott vállalatoknak az áruszállítás tekintetében nincs jelentőségük. Ez a három százalékot sem jelentő korrekció annál is inkább elhanya-