Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
3. szám - I. dr. Jáky József: A klasszikus földnyomáselmélet
362 Müller— Breslau kísérleti eredményeit a későbbi kísérlezetők : J. Feld (13) H. Krey (14 ),K.v. Terzaghi (15) teljesen igazolták, úgy hogy bizonyított tényként kell elfogadnunk a következő eredményeket : 1. A földnyomás iránya nem párhuzamos a térszínnel és 2. a földnyomás értéke nagyobb annál, amelyet a Coulomb—Rankine-féle elmélet ad. Ezekután a hibának forrását nem kereshetjük máshol, mint a sík csúszólap felvételében, illetve a Rankine-féle kontinuumnak fallal való egyszerű helyettesítésében, 7. ábra. Görbe csúszólapok. ami sík csúszólapra vezetett. Már Müller— Breslau számos példa útján rámutatott arra, hogy görbe, pl. köríves csúszólappal a földnyomás nagysága valóban nagyobb, mint a sík csúszólapos földnyomás és a földnyomás irányszöge ilyenkor tetszőleges lehet. A tapasztalati megfigyelés és a kísérletek fényképei is arra az egyértelmű megállapításra vezették a kutatókat, hogy a csúszólap valamilyen lapos íveltségű görbe felület és semmiesetre sem sík. Eltekintve a mult század egy-két kezdeményező tanulmányától, a háborúutáni utolsó 10 esztendő volt ebben a kérdésben igen gyümölcsöző. Prof. Prandtl-n&k (16) speciális plasztikus feszültségvizsgálatai irányítják rá újabban a kutatók figyelmét a görbe csúszólap vizsgálatokra, majd követőik : Hencky, Kármán, Nádai kutatásai mutatnak rá azokra a problémamegoldásokra, amelyek a deformáció ismerete nélkül is, tisztán statikai alapon megoldhatók. Ebbe a problémacsoportba tartozik a földnyomás teória is, a rokonság tehát nyilvánvaló. Ezekután áttérek a földnyomás meghatározás másik irányának, nevezetesen a görbe csúszólapos elméletnek tárgyalására.
