Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - I. dr. Jáky József: A klasszikus földnyomáselmélet

361 lal elvágott fél kontinuumnak helyettesítése s így az ebből származó sík csúszólapnak valósága. Kérdés, vájjon mit mondanak a kísérletek, megerősítik-e a Rankine-féle törvényeket? A XX. század elején végrehajtott számos kísérlet közül különösen kiemelendő Müller—

Breslauпак (9) nagy pontossággal végrehajtott kísérletei, amelyek a Rankine-féle elméletet, különösen annak a földnyomás irányára vonatkozó eredményeit egészükben megcáfolták. f) A Rankine-féle elmélet és a valóság. Müller—

Breslau a földnyomás nagyságát, irányát és támadási helyét egy rugókkal megtámasztott falra gyakorolt nyomás komponenseiből igen nagy pon6. ábra. Müller-Breslau kísérlete (1306) ( The test of Mueller-Breslau. ) tossággal állapította meg. A függőleges és vízszintes rugóelmozdulásokból megÇ. V határozta az i?-földnvomásnak E

h és E

v komponenset es ezekből a tgo =— földnyomás irányt (1. 6. sz. ábrát). A készüléket száraz homokkal töltötte meg (y 1-6 t/m?) és különböző térszínhajlást állított elő és azt találta, hogy а térszínhajlás nagymértékű változtatásával a földnyomás iránya közel állandó maradt, vagyis nem követte a Rankineféle törvényt, amely szerint a földnyomás irányának mindenkor párhuzamosnak kellett volna lenni a térszínnel. A földnyomás nagyságára vonatkozólag pedig azt tapasztalta, hogy a mért földnyomások valamivel (10—15%) nagyobbak voltak azoknál az értékeknél, amelyeket a Rankine—Coxdomb-elmélet számítás útján adott volna.