Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - IV. dr. Fodor Ferenc: A Zagyva alsó medencéjének régi vízrajzi viszonyai

235 sok vitára ad alkalmat és hogy honnét táplálkozik, nem volt eldöntve, sőt sokan a Tisza egyik holtágának tartották. Vizsgálataimból kétségtelenül kiderül, hogy a Miller a Tarna ősi folyása volt. A Tarna tehát eredetileg nem szakadt a Zagyvába, hanem a Tiszát — bár más néven — külön érte el. Ügy látszik, hogy lecsúszása nem egyszerre történt, amint az Ös-Zagyváé is lépcsősen érte el északdélfelé való hátrálásában a mai helyzetet. A Tarnának délről észak felé való lecsúszásában is vannak ősi ágai. Mindezek alapján kétségtelennek kell kijelentenem, hogy a Zagyva mai alföldi vízgyűjtőjének eredetileg egészen más hidrográfiai viszonyai voltak, mint ma, s ahol a lecsapolásokat megelőző időben hatalmas mocsarak terjengtek a Jászberény—Jákóhalma közti horpadásban. Ez a mocsárvilág csak fokozatos süllyedés után alakulhatott ki, amikor a Zagyva és a Tarna odaterelődtek. Megfigyeléseim legérdekesebb eredménye azonban az, hogy a mai vízrajzi állapotnak minden valószínűség szerint már a történelmi idők folyamán kellett kialakulniok. Erre pedig azok a hidrográfiai változások szolgáltatnak bizonyítékokat, amelyeket a történelmi időkben készített hatalmas árokrendszernek, a Csörszároknak mentén tapasztalhatunk. Ne foglalkozzunk most azzal a kérdéssel, hogy melyik nép és mikor készítette ezt az árkot, bár a süllyedés számszerű adataiból erre is feleletet kaptunk, ellenben vizsgáljuk, milyen vízrajzi változások történtek ezzel az árokkal elkészítése óta. A Csörszárkot (számításaim szerint Kr. u. a VIII. században készítvén), úgy vonták meg, hogy derékszögben metszette a törmeléklejtőn addig szépen, konzekvensen lefutó vízfolyásokat, mint a Szárvágyat, a Gyöngyöst, a Gyandát és a Tárnát. Egykori medrük nyomait ma is világosan fel lehet ismerni a Csörszároktól délre, sőt legnagyobb részüket még pontosan térképezte is a XVIII. század legvégén Bedekovich Lőrinc. Különösen világosan felismerhető a Gyöngyös és a Szőlőér régi folyásán a Csörszároktól délre. Ma azonban az árkon aluli mederszakaszok szárazan állanak, mert a Csörszárok a patakokat kitérítette az előbb még konzekvens lejtőn való folyásuk irányából. Hogy az itteni lokális medenceképződés hossztengelye valóban ott van, ahol már fentebb megjelöltem, azt az a nagyon fontos körülmény bizonyítja, hogy az árok elfogván ennek a tengelynek a Csörszárokkal való metszésétől nyugatra eső folyóvizeket, azokat keleti folyásúvá, a keletre esőket pedig nyugati folyásúvá tette. A Gyöngyöspatakot Jászárokszállásnál keresztezi a Csörszárok, s elkapcsolván ezt a patakot (1. kép), Visznekig az árokban vezeti, s csak ott lép ki belőle, ahol az árok Viszneknél már elérte keleti irányban való süllyedése legmélyebb pontját. Innen a Gyöngyös ismét kilépvén az árokból, déli irányt vesz és ettől a ponttól kezdve a Gyöngyös valószínűleg az árkot itt keresztező Gyandaér egykori medrén folyik. Ugyanez az esete az ároknak a Tarnával is, amelyet a süllyedés hossztengelyétől keletre fogván el, egyes szakaszain nyugati irányba való folyásra kényszerített. így az árokban a Csörsz—Gyöngyös és a Csörsz—Tarna egymással szemben folynak, de a legmélyebb süllyedés vonalában mindkettő kilép belőle. Legérdekesebb ez a helyzet Jászárokszállás keleti oldalán. Ott a Gyöngyös eredetileg éppen derékszögben metszette a Csörszárkot, de azután belecsúszott az árokba. Régi folyását az ároktól délre a helybeliek ina Dilenka néven ismerik.