Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - IV. dr. Fodor Ferenc: A Zagyva alsó medencéjének régi vízrajzi viszonyai

236 Kétségtelen, hogyha a térszín az árok megásása előtt is úgy lejtett volna mint ma, vagyis hogy legmélyebb pontja Visznektől keletre van, a patakok természetes folyásukat is a mai irányban vették volna. De nem vették, mert akkor déli irányban volt a lejtés legerősebb, míg most kelet, illetve a keleti oldalon nyugat felé, Visznek tájékán. Ez a helyzet azonban csak egy, a történelmi időn belül végbement lokális süllyedés folytán alakulhatott ki. A Csörszárok a viszneki malom gátja alatt még változatlanul van (2. kép). Számos oldalról sikerült talán bizonyítani, hogy itt valóban egy kis medenceképződés megy végbe, s hogy ez a folyamat a történelmi időkön belül is tart. Most még csak arra kell röviden rámutatni, hogy ennek a lokális medencének legmélyebbre süllyedt pontja nem a Zagyva Szolnok feletti szakasza körül van, tehát ez a vízgyűjtő nem a Tisza völgyével együtt zökkent. Erre kellő bizonyíték már maga az a körülmény is, hogy ez a táj a közepe tájékán volt legnagyobb mértékben elmocsarasodva, mert a Tisza völgye, illetve Szolnok felé alig tudtak a vizek kitörni. Másrészt az Ös-Zagyvának és a Holttarnának nemcsak keletre, illetve nyugatra, hanem mindkettőnek északfelé való lecsúszása is erre vall. Azonkívül erre mutat a mai Zagyvának a térszínbe való bevágódása is. A Zagyva a Hatvan és Eényszarú közti szakaszán nem vágódott be mélyen, mindössze csak 3—4 m-rel (3. kép). Ott elég kiegyensúlyozott szakasza van a folyónak, de ahol Felsőszentgyörgy alatt leszalad az új képződésű jászberényi süllyedék erős lejtőjén, sebessége megnövekedvén, bevágódása is fokozódik, s a bevágódás Felsőszentgyörgy templománál már 5—6 m, sőt kanyarai is megkisebbedtek, hogy a folyó középsőszakasz-jellegét egészen Jászberényig elveszti. A Jászberény—Jákóhalma közti horpadás fenekébe viszont már alig vágódott bele a folyó, helyenként 2 méterre sem. Iszapjának nagyrészét ebben a mocsárban hagyván, kilépése után munkaképessége ismét megnövekedik és Mihály telek táján a térszín alá való bevágódása ismét 4 méterre tehető. Minthogy azonban innen délfelé a süllyedési folyamat már nem látszik olyan intenzívnek, mint feljebb, a folyó egy relatíve gátnak tekinthető térszint talál maga előtt, amely sebességét csökkentvén, a törmelék leülepszik, s így a bevágódás csökkenése nem figyelhető meg. Alattyán és Jánoshida környékén a Zagyva valóban már majdnem az eredeti térszínen folyik (4. kép). Amint azonban kijut ebből a rossz lefolyású szakaszából és eléri a Tiszával szemben való vízválasztójának déli peremét, folyása megélénkül és ismét bevágja magát 4—5 méterre is. A Zagyván tehát a fokozatosan mélyülő jászberényi horpadás nemcsak mederváltozásokat idézett elő, hanem szakaszonként más és más, különböző méretű munkára is kényszeríti ezt a folyót. Összefoglalva most már azokat a megfigyeléseket, amelyeket hosszabb idő óta folyó részletesebb tanulmányaimból egy rövid tanulmány keretében bemutathattam, végeredményül a következőket szögezhetem le: 1. Minden jelenség atra mutat, hogy a Zagyva alföldi vízgyűjtőjében egy fiatal medenceképződési folyamattal állunk szemben. 2. Ez a medenceképződési folyamat ma sem, illetve a történelmi időben sem szűnt meg, amint azt a Csörszárokmenti vízrajzi helyzet megváltozása bizonyítja. 3. A medenceképződés hossztengelye nagyjából északdéli irányú. 4. A lokális süllyedés legnagyobb mértékben Jászberény és Jákóhalma között mutatkozik.