Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - IV. dr. Fodor Ferenc: A Zagyva alsó medencéjének régi vízrajzi viszonyai

234 a medence közepének süllyedése miatt — ami ettől északkeletre volt a legnagyobb mértékű — kelet és észak felé hátrált. Ezzel a süllyedéssel való hátrálást azonban lényegesen zavarta az, hogy az Ős-Zagyva ágai csaknem kivétel nélkül egykori futóhomokos területen folytak át, s az északnyugati szél temérdek homokot hordott oda, ami azután a folyónak keletre való hátrálását elősegítette. Visszatérve Eelsőszentgyörgyhöz, ahol a mai Zagyva az Ős-Zagyvából egykor kiszakadt, s onnét számítva a régi folyó hosszát, az a folyó az egykori torkolatig 97 km utat futott be, míg a mai folyás hossza ugyanonnét számítva csak 79 km. Világos ebből is, hogy a mai folyás esése nagyobb, mint az ősfolyásé volt. Viszont, ha ezek az esési viszonyok már eredetileg is fennállottak volna, a folyó sohasem követhette volna az ősi irányt. Kétségtelen ennélfogva, hog}- a Zagyva a jászberényi süllyedék fokozatos kialakulásával ereszkedett bele a medencébe, míg előbb annak nyugati peremén futott le. Hogy ez a keletre tartó hátrálás egyúttal délről északra való hátrálással együtt jelentkezik, azt nemcsak az Ős-Zagyva, hanem a mai Zagyva elhagyott morotvái is kellően bizonyítják. Jászberény felett, a város északi oldalán két elhagyott vízfolyás figyelhető meg. Azok méretei kétségtelenül arra vallanak, hogy egykor a Zagyva teljes vízmennyiségét vezették. Ezekből tehát megint délfelé hátrált a folyó. A jászberényi Csincsa-árokról is valószínű, hogy egykor alighanem természetes Zagyva-meder volt, nem pedig mesterséges várárok. Teljes részletességgel és kétségbevonhatatlanul bizonyítható e vízgyűjtő másik főfolyójáról, a Tárnáról is, hogy fokozatosan hátrált be a Jászberény—Jákóhalma közötti süllyedékbe. Ennek hátrálása azonban keletről nyugatra történt. A Mátra törmeléklejtőjén a Tárnán kívül számos kisebb-nagyobb, egykor kétségtelenül bővebbvizű patak futott le, mint pl. a Tarnóca, a Majzik, a Benevíz, a Karácsondi-patak, a Varcó, az Ökörér, a Gyandaér, a Gyöngyös, a Szőlőér, a Tekerőpatak, a Szárvágy s a Nyavóka. Ezek a vizek a lejtőviszonyok megváltozása következtében elveszítvén konzekvens folyásukat, Jászdósa környékén futottak össze és ezt a vidéket egyetlen mocsárvilággá változtatták. Ezeket a vizeket innét egykor a Tarna vezette le, de nem úgy mint ma, hogy beleszalad velük a Jászberény— Jákóhalma közötti mély fenékbe, mert ez a fenék akkor nem lehetett meg, illetőleg onnét tudjuk, hogy nem volt meg, mert a Tarna Jászdósa tájáról egyenesen déli, sőt délkeleti folyást vett és nem torkollott a Zagyvába, mint most. Még a mult századbeli térképeken is Jászdósától keletre egy Holttarnatorok nevű vízfolyás szerepel, amely az eredeti Ős-Tarna vizét vezette be a Tarnának abba az új szakaszába, amely most Jászdósától Jákóhalma felé viszi a vizeket és szállítja a Zagyvába. Ez a Tarna-szakasz csak későbbi képződésű. De, hogy a Tarna innen olyan könnyen belecsúszott a jászberényi süllyedékbe, az csak úgy magyarázható, hogy ez a süllyedés fokozatos mélyülőben van. Mégis talán ne állítsuk fel tételünket ridegen, s ezért az is megengedhető, hogy a Tarna mai Jászdósa—Jákóhalma közti szakasza és az innét keletre lévő Ős-Tarna is egyidejű vízfolyások lehettek. Ez azonban mit sem változtat a lényegen. A Holttarna Jászdósától egyenesen dél-, illetve kissé délkelet felé tart és a mai napig is ezen a néven ismeri a nép. Medre kitűnően követhető, tehát valószínűleg nem halt ki olyan korán, mint az Ős-Zagyva. Részint Holttarna, részint más neveken, de mindenütt azonos kanyarulatméretekkel követhető ez a folyó a Kisér melletti Kürtifenék mocsaraiba. Ebből viszont már Mélyér, vagy Millér néven szakad ki egy folyó és vezet a Tiszába. Ez a Millér az irodalomban