Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - IV. dr. Fodor Ferenc: A Zagyva alsó medencéjének régi vízrajzi viszonyai

229 keletre is, tehát feltételezhető, hogy a vízgyűjtő közepe táján valóban lokális süllyedés van előrehaladóban. Tételem legerősebb bizonyítékait azonban mégis csak e táj ősvízrajzi állapotának vizsgálata szolgáltatja. Megkíséreltem a Zagyva alföldi medencéjének a mult század eleji eredeti vízrajzi térképének rekonstruálását (1. a mellékletet). Az eredmény valóban meglepő volt, mert rekonstruált térképem egyrészt azt mutatta, hogy a lecsapolás előtt itt is olyan ősi vizivilág volt kialakulóban, amit csak a vízlefolyási viszonyok folytonos romlása magyarázhat meg, s mert még azt is találtam, hogy az a vizivilág, amelyet a mult században véghezvitt lecsapolások szüntettek meg, csak másodlagos vízrajzi helyzete volt ennek a tájnak és az ősfolyókat egészen más helyen találtam meg, mint ahol a vízfolyások ma vannak. Egyúttal az is kitűnt, hogy a lecsapolás előtti helyzet sem nagyon régen alakulhatott ki, mert nemcsak egyik-másik vízfolyás látszik egészen újnak, hanem még a vízrajzi nevekben több bizonytalanságot találunk a nép ajkán. Egyik-másik vízrajzi változás tehát kétségtelenül egészen új, illetve történelmi időkön belül keletkezett. A szinkronikusan visszaállított vízrajzi térkép adatainak forrásai régi oklevelek. helynévösszeírások és főleg a XVIII. századból is fennmaradt igen becses helyi kéziratos térképek. Különösen páratlanul értékes adatok vannak Bedekovich Lőrinc XVIII. századbeli, itteni földmérőnek általam megtalált térképein. A rekonstruált vízrajzi térkép első pillanatban több szakemberben azt a benyomást keltette, hogy e táj kiszáradóban lévő tófenék volt. Pedig éppen ellenkezőleg : kialakulóban lévő tófenékkel van dolgunk. Azok a folyók, amelyek eredetileg, talán pár évszázadda l előbb is még déli irányú folyással futottak le a Mátra törmeléklejtőjén, a lokális süllyedés előrehaladtával lassan beterelődtek a Jászberény és Jákóhalma között képződött vízrajzi centrumba, mert a medence hosszanti tengelyétől nyugatra lévő folyók keleti irányt kaptak, az attól keletre lévők pedig nyugati irányt vettek fel az eredeti déli helyett. Az egykori kiterjedt vizivilágra élénk fényt vet az a bámulatosan gazdag vízrajzi szókincs, amit a medence okleveleiből, régi térképeiből, népének ajkáról összegyüjtenem sikerült. Van olyan község, pl. Kisér, amelynek határából 117 vízrajzi vonatkozású helynevet sikerült összeállítanom. Ennek az egész területnek mindössze 11 községe van. mégis csaknem félezer a vízrajzi helynevek száma. Ámde lássuk részletesen az eredeti vízrajzi viszonyokat ! A vízgyűjtő főfolvója jelenleg a Zagyva. Szokatlanul hangzik, de mégis le kell rögzítenem, hogy a Zagyva ebben a vízgyűjtőben mégis idegen és ezt a pozíciót voltaképen a Tárnától hódította el, amely azonban eredeti folyásából szintén lecsúszott az újabb keletű mély vonalba. A Zagyvának Jászberény—Jákóhalma közti horpadásból való kilépése utáni szakaszát nem is mindig nevezik Zagyvának, mert az 1783-ban a jozefinista térkép jegyzéke Mihályteleknél Tarnának mondja. Horváth Péter jászberényi bennszülött író, aki tehát a nép nyelvét és a vizek nevét a legjobban ismerhette, 1838-ban a következőket írta : „Alsószentgyörgy a Zagyva és a Tarna keleti partján fekszik, ahol a most nevezett két folyók Zagyva nevet viselnek, alább pedig, Rékás helysége körül Tarna nevet vesznek fel." Alsószentgyörgynél 1854-ben is Tarnának mondják a folyót, folyóvize a Zagyvával egyesült Tarna. Valóban, a Zagyvának több folyását is követni lehet Hatvantól kezdve a szolnoki torkolatig, s mindez arra való bizonyíték, hogy ez a folyó egyrészt nyugatról