Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - IV. dr. Fodor Ferenc: A Zagyva alsó medencéjének régi vízrajzi viszonyai

226 berény magassága már csak 97 m. Ebben a szelvényben a Zagyva-, Tarna-folyók zugában a mélypont 94 m, hogy azután Jászapáti felé ismét lassan emelkedjék. A teknőszerű kis medence átlóinak irányában északnyugatról délkeletre, valamint északkeletről délnyugatra vont szelvények szintén amellett szólnak, hogy a térszín nyugatról keletre hirtelenül lejtősödik a Zagyváig, azután lassan emelkedik a Tisza és a Zagyva közötti alacsony vízválasztóig. A Mátra alatti törmeléklejtő tehát nem egyenletesen esik le a Tiszáig, hanem, annak középvonalában — egy nagyjából északdéli irányú — hossztengely mentén teknőszerű horpadás mélyedt be és így a Zagyvának a Tiszától elkülönített kis vízgyűjtő medencéje alakult ki, amely az eredeti lejtő konzekvens vízfolyásait megváltoztatta és a Zagyvát, valamint annak jobboldalán folyó vizeket keletre, a Tárnát és vele eredetileg a lejtőn konzekvensen délre futó vizeket nyugatra terelte be a táj vízrajzi központja, Berény és Jákóhalma irányába. A medence észak-déli tengelye Vámosgyörktől keletre kiindulva, Szolnok irányába vezet. Feltűnő dolog, hogy a terep ennek a tengelynek mentén sem esik egyenletesen, hanem a medence északi peremén erős lejtést találunk egészen Jákóhalmáig, azután a lejtési viszonyok onnét délre már olyanok, hogy az ott összeterelt vizek csak igen nehezen tudnak a Zagyván át a Tiszához lefolyást találni. Az említett irányban tehát északról délre vezetett szelvény ezt a tényt pontosan igazolja, s egyébként ez a vonal vezeti a Gyöngyöst, majd a Zagyvát is. Vámosgyörktől kissé nyugatra a vasúti vonal magassága 114 m, de ettől délre, a Csörszároknál a terep már leesik 106 m-re. A Szárvágyér magassága 105 m, a Kisároké csak 99 m, a medence vízrajzi középpontja : Jákóhalma pedig 94 m-en fekszik. Itt van a behorpadás viszonylagosan legmélyebb pontja. Ettől délre már alig van esése a terepnek, úgyhogy a Zagyva csak nagy kanyargásokkal tör ki ebből a mély mocsárból, amit az is mutat, hogy a Zagyva—Tarna összefolyásától a Zagyva torkolatáig vezetett metszet 13-szor szeli át a folyót. A Zagyva alföldi medencéje tehát jól kimutatható tény. Csak az a kérdés, vájjon az eredeti vízrajzi viszonyokkal találkozunk-e itt, vagy pedig egészen újabb keletkezésű medencével állunk-e szemben. Ezekre a kérdésekre óhajtok a következőkben feleletet adni. Ha Lóczy Lajos nem is figyelmeztetett volna bennünket arra, hogy az alföldi peremeken másutt is vannak újabbkori süllyedések, elég a táj sajátságos vízrajzi térképének megfigyelése, hogy kételyeink támadjanak a vidék jelenlegi vízrajzi viszonyainak eredeti voltát illetően. Méginkább fokozza kételyeinket az, ha rekonstruáljuk a Zagyva eme alföldi vízgyűjtőjének a lecsapolás előtti, tehát a 18. századbeli vízrajzi térképét. Ha azt a tényt is figyelemre méltatjuk, hogy az alföldi földrengéseknek egyik főfészke szintén ennek a kis teknőszerű medencének központjában van, újabb alapot találunk ahhoz a feltevéshez, hogy a medence jelenleg is kialakulóban van. Végül pedig erős figyelmeztetésül szolgálnak azok az adatok is, a melyek az újabb országos szintezés eredményeiként rendelkezésünkre állanak. Ha még segítségül vesszük az erről a vidékről származó mélyfúrási adatokat is, olyan bizonyítékokkal rendelkezünk, melyek kétségtelenné teszik, hogy itt valóban egészen újabb keletű medencealakulással állunk szemben és így a vízrajzi viszonyok is erős átalakuláson mentek keresztül. Az itteni táj eredeti vízrajzi viszonyainak megváltozása kétségtelenül az állandó süllyedés eredménye. A vízrajzi viszonyok megváltozásával a süllyedési