Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - III. Zboray Ernő: Rizstermelés Jáván

220 csak egyszer terem meg a rizs, mert a száraz évszakban nincs elég víz a folyókban, hogy a rizsföldeket öntözni lehessen. A műöntözéses rizsföldek pompásan kiépített csatornák útján kapják a vizet, amelyek duzzasztóművekkel és zsilipekkel szabályozhatók. Gyakran hatalmas vízmedencék vizével táplálják ezeket a csatornákat, amelyek egész éven át elegendő vizet tartalmaznak, úgy, hogy egy évben kétszer is megterem a rizs ezeken a földeken. Az öntözhető rizsföldek termése sokkal nagyobb, mint a száraz rizsföldek hozadéka. Átlag kétszer annyi termést adnak, mint a száraz rizsföldek, amelyek csupán esővizet kapnak. Ezek a rizsföldek teljesen az időjárástól függnek. Minthogy ezek a száraz rizsföldek csak tíz százalékát teszik az összes rizsföldeknek, Jáván sohasem fordulhat elő katasztrofálisan rossz termés, amely általános éhínséget idézne elő, mint ahogy ez Kínában időről-időre előfordul, vagy régebben Egyiptomban, mikor a Nilus vize még nem volt szabályozva és az esőktől, illetve a Nilus áradásától függött az egész egyiptomi lakosság élete. Természetesen kisebb-nagyobb ingadozások mindig vannak a terméseredményben, mert mint már láttuk, a rizs meglehetősen érzékeny termény és az időjáráson kívül növényi betegségek és állati ellenségek is rengeteg kárt tehetnek a különben igen jó termésben. De mivel a különböző betegségek és állati ellenségek sohasem az egész termést, hanem mindig csak egyes vidékeken a termés egy részét támadják meg, a jó és a rossz helyi termés kiegészíti egymást úgy, hogy a végeredmény mindig kielégítő és Jáva az utóbbi években már nem szorul bevitelre, sőt némi kiviteli felesleg is marad. Ez az eredmény kizárólag a holland kormány céltudatos politikájának az eredménye. Sok százmillió forintra rúg az öntözőcsatornába és a hatalmas vízművekbe fektetett összeg. Ezenkívül kitűnően felszerelt rizskísérleti állomás és egész Jávára kiterjedő gazdasági szervezet áll a rizstermelés szolgálatában. Hosszú évek türelmes és kitartó munkája vár még erre a szervezetre, amelynek az a legnagyobb feladata, hogy a konzervatív bennszülött fölművessel megismertesse a modern belterjes gazdálkodás alapelveit. Az évszázados tradícióktól csak nagyon nehezen tud megválni a bennszülött. A földművesség az egész világon amúgy is a legkonzervatívabb eleme a társadalomnak, a trópusok lassú gondolkodású lakói még hatványozottabb mértékben azok. A fejlődési folyamat itt még sokkal lassúbb tempóben halad, mint a világ más részeiben, mert nemcsak a természetes konzervatívizmos gátolja a haladást, hanem még számos más probléma, amelyek közül elég, ha a vallási kérdést és a bennszülött ellenséges érzését az „elnyomó fehér ember" iránt említjük meg. A modern belterjes gazdálkodás két nagyjelentőségű fegyvere a műtrágya és a jól megválasztott váltógazdálkodás. A műtrágyával a rizsgazdálkodásnál kétségkívül szép eredményeket lehet elérni és ha a rizs ára elég magas, akkor a drága műtrágya nemcsak nagyobb termést, de nagyobb anyagi hasznot is hoz, ami gyakorlati szempontból a legfontosabb. A jávai földbirtokrendszer nem ismer „nagybirtokot". Egy-két speciális esettől eltekintve, sehol sincs Jáván európai értelemben vett nagybirtok, ahol rizstermelés folyik. A kávé-, tea-, cukor- és gumiültetvények, amelyek ú. n. európai birtokok, csak bérelt földek, mert a törvények értelmében európai nem kaphat magántulajdonba földbirtokot, csak egészen apró telkeket házépítés céljaira. Azok az ültetvények, ahol európaiak gazdálkodnak, kizárólag az államtól bérelt földek. A kevés kivétel ősi adomány alapján került európai tulajdonba, de a kormány eze-