Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - III. Zboray Ernő: Rizstermelés Jáván

219 negyven kalász jut. De soha, amióta rizs terem a földön — jó egypár ezer év óta —, még össze nem vesztek a jusson. Nem panaszkodtak, hogy kevés volt, de nem is tehetnék ... az asszonynak nincs szava a trópuson . . . A barlanglakó ősember, azelőtt ki tudja hány ezer évvel, két lapos kővel őrölte meg a búzáját. A bennszülött egy kivájt fatörzsbe tesz egy-két marok rizskalászt, addig ütögeti egy vastag bambusszal, vagy fával, amíg a szem kipereg a kalászból. Messziről úgy látszik, mintha vajat köpülne egy nagy köpülővel. Az üres kalászokat kiszedi a fába vájt mélyedésből, azután tovább ütögeti a vastag fával a már kicsépelt rizst. Monoton, egyhangú kongással szól a fatörzs, most hántolja a rizst. Ez is az asszonyok munkája. Hárman-négyen állnak egy „tumbukán"-nál és ritmikus egymásutánban ejtik le a karvastag törőt. Közben csöndesen beszélgetnek, vagy monoton nótát dúdolnak. így csinálhatták ezt ki tudja hány ezer évvel ezelőtt is. Azt mondják, hogy Japánban kétezerféle módját ismerik a rizs elkészítésének. Az első pillanatra azt hiszi az ember, hogy ez lehetetlen. De gondoljunk csak a búzára, a lisztre, hányféle módon lehet a lisztet fölhasználni. Ki tudja számontartani a rengeteg fajta kenyér, kalács, sütemény és a megszámlálhatatlan sok tésztafajtát. Kérdezzünk meg egy péket, hányfajta kenyeret és kalácsot síit a lisztből. Kérdezzünk meg egy cukrászt, hogy hányféle süteményt, tortát csinál és végül egy jó szakácsot vagy egy gazdasszonyt, hányfajta tésztát tud készíteni lisztből. Nem hiszem, hogy szégyent vallanának a japánok kétezer módon elkészített rizskásája mellett. Ha nem kétezer, hanem húszezerféleképen tudnák elkészíteni a rizst, azon sem csodálkoznék, hiszen évezredek óta vájjon hány milliárd tűzhelyen főzték már a szent rizst? És ne felejtsük el, hogy ma, a huszadik században, ezeregyszázmillió ember nem a mindennapi kenyérért fohászkodik az egek urához, hanem a mindennapi rizsért ! * Jáva szigetén a férfilakosság nyolcvan százaléka földműveléssel foglalkozik. Azt is lehetne mondani, hogy mind a nyolcvan százalék rizst termel. Minden egyéb termék csak „melléktermék", ú. n. „másodlagos termék", amelyet a bennszülött palowidjó-nak nevez. Ez gyűjtőnév, amely alatt mindenféle zöldséget, csöves, szemes vagy szálas veteményt értenek, amelyet két rizstermés között termelnek a földeken. Ez azonban nem tévesztendő össze a tudatos váltógazdasággal, amit a jávai bennszülött nem ismer. Hogy megismerjük a jávai földművelés berendezését, tudni kell, hogy kereken három és fél millió hektár területen termelnek rizst, amely területnek kilencven százaléka öntözhető rizsföld, ú.n. sawahk (ejtsd : száva) és csak mintegy tíz százaléka száraz rizsföld, amelyet a maláj tegallan-nak, a szudánéz humá-nak nevez. A sawahk, azaz öntözhető rizsföldek, ismét két nagy csoportra oszthatók. Megkülönböztetünk természetes öntözést és mesterséges, vagy „műöntözést". A természetes öntözéssel elárasztható rizsföldek az esős évszakban megduzzadt folyókból kapják a vizet, a víz mennyisége nem szabályozható, mert a folyókban nincsenek se duzzasztógátak, se zsilipek. Ezeken a rizsföldeken egy esztendőben