Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
1. szám - X. Szakirodalom
166 mennyiségéhez igazodik és az utóbbinak csökkenésével a búzatermés mennyisége arányosan növekedik. A fenti hányados tehát nemcsak a talaj szíkesedésének mértékét jellemzi, hanem egyben alkalmas arra is, hogy a szikes talajokkal való kísérleteknél a javulás folyamatát figyelemmel kísérjük. Dr. Kotzmann László. B. H. Wildson—N. K. Bose : A gravitational survey of the suballuvium ot the Jhelum— Chenal)— Ravi doabs, and its application to problems oï waterlogging, f A Jhelum— Chenab— Ravi folyók vidéke alluvium alatti rétegeinek gravitációs félmérése és a mérési eredmények alkalmazása a talajvízjnoblémákra.) Punjab Irrigation Research Institute, Research Publication, Vol. VI. No. 1. Calcutta, 1934. 44 oldal, 12 ábra, 5 melléklet. A fentemlített területen 1927—29-ban Eötvös-iéle torziós ingaméréseket végeztek abból a célból, hogy Punjab bizonyos részeiben az alluviális talaj vastagságára adatokat szerezzenek. A vizsgált területen az öntözés bevezetése után a talajvíz gyors emelkedése következett be, úgy hogy a máris sok helyen észlelt elvizenyősödés általános kiterjedésétől lehet tartani. Korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy a talaj vízmennyiség növekedésének nagy része a felszínbeszivárgásból ered. Világos, hogy ez esetben a talajvíz szintje mindaddig emelkedik, míg csak dinamikai egyensúly nem áll be, azaz míg a párolgás és a természetes vagy mesterséges lefolyás (lecsapolás) a hozzááramlást nem ellensúlyozza. A vízáteresztő rétegek ismerete szükséges alihoz, hogy megítélhető legyen, vájjon az adott esetben a talajvíz áramlása által ilyen dinamikai egyensúly létrejöhet-e vagy sem. Mivel a vízáteresztő alluviális rétegek mélységére vonatkozó geológiai adatok nem állottak rendelkezésre, torziós ingamérések útján igyekeztek az alluvium vastagságát meghatározni. A torziós ingamérések alapján számított felszínalatti geológiai szelvény felhasználásával model készíthető, melyen a vízáramlást tanulmányozva a fent körülírt problémára vonatkozó értékes következtetések vonhatók le. A mű második része a torziós ingamérések ismertetését, a mérési eredményeket és a számított felszínalatti geológiai szelvényeket feltüntető rajzokat tartalmazza. A vízzáró réteg felszínének meghatározásánál abból a feltevésből indultak ki, hogy a torziós ingamérések eredményeiből számított izogamma-vonalak a réteg szintvonalaiként tekinthetők. Ez a feltevés azonban nem helytálló és csak csekély lejtésű felületekre ad közelítő eredményt. Következésképen a jelen esetben ilymódon számított eredmények bizonyos mértékig hibásak. Dr. Vajk Raul. K. Fischer: Niederschlag, Abîluss und Verdunstung im Weser- und Allergebiet. ( A Weser és Aller vízvidékének csapadék-, lefolyás- és párolgásviszonyai.) Jahrbuch f. die Gewässerkunde Norddeutschlands. Besondere Mitteilungen Bd. 7. Nr. 2. Preuss. Landesanstalt f. Gewasserkunde und Hauptnivellements. Berlin, 1932. 129 oldal, 71 táblázat és 12 rajzmelléklet. 20 évi csapadék- és vízmennyiségmérési eredmények alapján foglalja össze a szerző a címben említett vidék vízháztartásának törvényeit. E hosszú időszak átlagában érvényes a következő egyenlőség : Csapadék—Lefolyás =Párolgás, amiből a párolgás évi átlaga számítható. Rövidebb időszak alatt azonban az egyenlőség a vízgyűjtő vízkészletében beállott változások (csapadéktározódás és a tárolt vizek lefolyása) miatt már csak alábbi módosított alakjában érvényes : Csapadék—Lefolyás=Párolgás—Vízkészletváltozás. Vagyis a két megmért mennyiségből nem egy, hanem két ismeretlenre kell következtetni. Ha azonban feltesszük, hogy a párolgás évi menete úgy alakul, amint azt párolgásmérő műszereink mutatják, akkor már a párolgás havi középértékeit is számíthatjuk, amivel aztán a
