Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - X. Szakirodalom

167 hónapról-hónapra bekövetkező átlagos vízkészletváltozások is ismeretesekké válnak. A párolgás menetének megállapítására a szerző nem tartja alkalmasnak sem a Wild-csészével, sem a szabadon felállított serpenyőkkel kapott eredményeket, hanem lisimétermérésekre támaszkodik. Míg az I. fejezet a csapadék, lefolyás és párolgás évi, nyári és téli félévi, valamint havi átlagos értékeit foglalja össze, a II. fejezet ugyané mennyiségek egyik évről a másikra mutatkozó változásait tárgyalja. A munka III. fejezetében a korrelációszámítás alapfogalmainak és képleteinek ismertetését találjuk két, három és több változó esetére, míg a IV. fejezet a számítási elvek alkalmazását mutatja be az évi és félévi csapadékmennyiség és a vízháztartásban szereplő többi tényezők közti összefüggés kimutatásával. Az összefüggések elég lazák, de lényegesen jobb eredményekhez jutunk, ha a lefolyás és párolgás nagyságának számításánál nemcsak az ugyanazon időben, hanem a megelőző félévben leesett csapadékot is figyelembe vesszük. A még ezentúl is mutatkozó eltéréseket nem hibáknak minősíti a szerző, hanem egyes rendkívüli körülmények mindig kimutatható befolyásának. Havi értékek számítására ez a fejezet nem terjeszkedik ki. A számszerű eredmények nem érdekelnek bennünket, de az egész mű felépítése, módszereinek világossága segítségére lehet mindazoknak, akik vízháztartási tanulmányokkal kívánnak foglalkozni. Sajnos, nagyon messze vagyunk még attól, hogy egyes vidékek vízháztartásának törvényszerűségeit ismernénk, pedig belterjes vízgazdálkodás enélkül el sem képzelhető. ifj. Csermák Kálmán. W. Koehne—W. Friedrich: Ungewöhnliches Steigen (les Grundwassern und Überschwemmungen in Senken ohne sichtbaren Abfluss. (A talajvízszín rendkívüli emelkedése és áradások látható lefolyás nélküli mélyedésekben.) Jahrbuch für die Gewässerkunde Norddeutschlands. Besondere Mitteilungen Bd. 8. Nr. 1. Preussische Landesanstalt für Gewässerkunde und Hauptnivellements. Berlin, 1933. 56 oldal, 5 szövegközti ábrával, 2 táblázattal és S külön rajzmelléklettel. Gyakran következtetnek lefolyásnólküli medencék és mocsarak vízszínének változásából a talajvízszín általános süllyedésére vagy emelkedésére. Az ilyen megfigyelések elbírálásánál a mélyedéseket következőképen osztályozhatjuk : 1. Számottevő hozzáfolyás nélküli medencék, a) felszíni lefolyás nélkül, b) lefolyással magas vízállásnál. 2. Medencék lényeges hozzáfolyással, a) kötött talajban, b) vízáteresztő talajban. Az 1. a) csoportba tartozók vízszintje mindenkor mint a talajvíz szabad felszíne tekinthető, az 1. b) csoportba tartozóké csak szárazabb időszakokban. A 2. a) csoportba tartozók a talajvízzel nincsenek összefüggésben, a 2. b) csoportbeliek a talajvíz magasságát környezetükben befolyásolják, de vízszintjük általában nem alkalmas a talaj vízállás elbírálására. Nagyobb területen tehát megbízható képet a talajvízszintről csak kutakban végzett rendszeres mérésekkel kaphatunk, a mocsarak és mélyedések vízszíne csak kiegészítheti ezt. A talajvízállás rendszeres megfigyelését 1914-ben kezdte a Porosz Vízrajzi Intézet. A feldolgozott 17 év mérési adataiból már meg lehetett állapítani a talaj vízszín ingadozásainak évi menetét, sőt a valószínű legnagyobb és legkisebb talajvízszín magasságot is. A szélsőséges talaj vízállások és a szélsőséges évi csapadékok között könnyen meg lehetett állapítani az összefüggést. A megfigyelések nem mutatnak az átlagos talajvízszint magasságban 1914 óta emelkedést vagy süllyedést. A talaj vízingadozások a klímaperiódusok megítélésére is alkalmasak, sokkal inkább, mint a folyók vízállása. A 17 éves sorozat azonban még túlrövid végleges következtetések megállapítására. Gyakorlati szempontból célszerű lenne a magas talajvízállások kezdetének és végének előrejelzése, de ehhez hosszú időre szóló időjóslás lenne szükséges.