Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - X. Szakirodalom

165 abban a helyzetben volt, hogy a Bnchholz elnevezte viszonylagos mélység, — (H = a horgonylap alsó élének mélysége a terepszint alatt, h=a horgonylap magassága) függvényében nemcsak az erőkre, mint Buchholz tette, hanem az elmozdulásokra is görbéket szerkeszthetett. Az utóbbiakra nézve a horgonylap útja a=Kh

n volt, ahol К = ) értéke azokból a grafikonokból vehető ki, amelyeket kísérletei alapján készített s cikkében közreadott, és pedig külön a szélső, a határ- és a gyakorlati méretezésnél biztonságból felveendő félhatárértékekre. Az n-et nedves homoknál 1-5-nek (száraznál n=2-nek) találta. Kísérleteit homokkal végezte, amelynek összes szokásos jellemzőit megállapította. A h oldalhosszúságú négyzetes lapon F nagyságú földnyomás hatására fellépő erőket illetőleg F О = -p = Okoh. + С

hurl., ahol a kohézió legyőzésére szükséges erő Ohoh.—Vk k, a súrlódási ellenállás pedig Osml. = C

sh Kísérletei alapján Сд-га, mely a kihorgonyzás viszonylagos mélységével változik, egy

1 görbét ad, l:-ra pedig két állandó értéket jelöl meg, egyiket (110 kg/m

2) a szélső, a másikat (80 kg/m

2) a határértékre. C

s-re viszont a szélső- és határértékeknek megfelelőleg két görbét ad. A görbékből tehát a K, Cj és a C

s értékek, mint a viszonylagos mélység függvényei, kivehetők s így mind az elmozdulás, mind az erő számítható, sőt jellemző pontjaival az erő/út-görbe is megrajzolható, amivel a horgonylap viselkedése előre ismertté válik, a méretezési biztonság foka pedig szabadon választható. Nem hallgathatom el, hogy méretezési módszerének alkalmazását éppen úgy, mint Buchholz, ő is a viszonylagos mélységnek 5-5 értékéig javasolja. Meg kell említenem még, hogy kísérleteit kiterjesztette a homoknak a horgonylap előtt való rugalmas viselkedésére (rugalmas ágyazási együttható) és a horgonyrúdon az ugyanazon erőhatárok között való többszöri terhelésváltoztatások hatására is. A horgonylap elmozdulása, útja a folytonos terhelésváltoztatások kezdetén erősebben, később mindig kevésbbé nő, míg végül nyugalmi állapotba kerül. Sikó Attila. Amar Nat h Puri: The relation between exchangeable sodium and crop yield in punjai) soils and a new method of characterising alkali soils. (Összefüggések a kicserélhető nátrium és a terméseredmények között a punjabi talajokon és új módszer az alkálitalajok jellemzésére.) Punjab Irrigation Research Institute. Research Publication Vol. IV. No. 5. Lahore, 1934. 4 oldal, 1 ábra. A talaj szíkesedésének mértékére és általában a szikes talajok jellemzésére legalkalmasabb az a viszonyszám, amelyik kifejezi, hogy a ténylegesen abszorbeált egyértékű katiónok (főleg Na) mennyisége (n) hány százaléka a teljes abszorpciós kapacitással egyenértékű bázis mennyiségének (N). A szíkesedés foka (Degree of Alkalisation) tehát 100. n N Ennek a hányadosnak meghatározására a szerző igen egyszerű módszert ír le. A punjabi Öntözésügyi Kísérleti Állomás (India) körzetébe tartozó szíkes-kísérleti telepek javított és javítatlan talajain végzett meghatározások érdekes összefüggések felismerésére vezettek. A Kala Shah Kaku-i és a Montgomery-i telepeken a szikesek javítása részben kémia módszerrel CaCl

2, illetőleg CaSO

t adagolással, részben árasztásos kimosással történik. A kísérleti parcellákat mezőgazdasági művelés alá veszik s az elért terméseredményekből következtetnek a javulás mértékére és gyakorlati hasznára. A szerző azt tapasztalta, hogy a fenti hányadosnak a javulás folyamán beálló csökkenése szoros viszonyban áll az elért terméseredmények növekedésével. Az említett kísérleti telepek szikes talajain tehát a termés a kicserélhető Л'а