Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - X. Szakirodalom

164 Dr. Ing. H. Petermann: Bewegung und Kraft bei Ankerplatten. (Mozgás és erő horgonylapoknál.) Gesellschaft der Förderer der Hannoverschen Versuchsanstalt für Grundbau und Wasserbau E. V. Mitteilung Nr. 3. Különlenyomat a „Der Bauingenieur

" 14. év f. 1933. évi 43—44. füzetéből. 6 oldal, 13 ábra. Dr. Ing. Buchholz volt az első, aki kísérleteket végzett a terepszint alatt különböző mélységekben elhelyezett négyzetalakú horgonylapokra ható földnyomás (horgonyerő) meghatározása végett.

1 Kísérletei igen érdekes eredménnyel jártak, amelyek alapján új módszert dolgozott ki a kihorgonyzáskor fellépő s az addig figyelembevettnél jóval nagyobbra vehető földnyomás (horgonyerő) számítására. Petermann kísérletei csatlakoznak az övéihez, azokat kiegészítik és igazolják megállapításait . Petermann ugyanis már nemcsak egyes lapokra végezte kísérleteit, mint Buchholz tette, hanem azok sorozatára és horgonyfalakra is. Kísérletei alapján beigazolódott, hogy az egyes lapok bizonyos távolságig, az úgynevezett kritikus horgonytávolságig, együtt — mint összefüggő fal — működtek s így függőleges partfalak kihorgonyzásánál ez a leggazdaságosabb rendszer. Buchholz ezt csak állította s logikus okoskodás útján be is bizonyította, de kísérlettel nem igazolta. Vizsgálatainál új szempont kutatása is vezette : 1. ábra. Húzóerő, 2. ábra. a horgonylapokra ható erő és a horgonylap elmozdulása közötti összefüggés keresése és megállapítása. Evégből először a tömörségnek (a talaj tömött vagy laza állapotának) a súrlódásra és a kohézióra való hatását vizsgálta. Ami az elsőt illeti, erre nézve úgynevezett súrlódási kísérletet végzett s a vízszintes súrlódó lap útja és a húzóerő közötti összefüggést feltüntető görbén (1. ábra) annak jellemző pontjaihoz odaírta a talaj tömörségének Terzaghi szerint számított értékeit (D). Látjuk az ábráról, hogy a talaj súrlódásból származó nyírási ellenállásának legnagyobb, úgynevezett nyugalmi értékét, a mozgás kezdetén éri el, azután leesik az úgynevezett mozgási értékre s azon megmarad. Az előbbinek megfelelő helyzetet nevezzük nyugalmi, az utóbbiéit mozgási állapotnak. Kimutatta, hogy az előbbit az anyag települési tömörsége erősen, az utóbbit alig befolyásolja, továbbá, hogy a nyomási igénybevétel növekedésével ez a befolyás megfelelő mértékben nő. A kohéziót illetőleg külön kísérleteket végzett s azt találta, hogy az a nyugalmi helyzetben 70^^180 kg, a mozgási állapotban 70^>90 kg volt négyzetméterenként. Ezután különleges kísérletekkel a horgonylap útjának és a ráható földnyomásnak az összefüggését vizsgálta s eredményül a 2. ábrán látható jellemző görbét, az úgynevezett erőútgörbét kapta. Ennek jellemző pontjai a szélső értékkel és határértékkel jelölt pontok, amelyek mintegy az 1. ábrán látható nyugalmi, illetve mozgási értékeknek felelnek meg. Most már 1 Lásd : Vízügyi Közlemények 1933/1. 248—250. old.