Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - X. Szakirodalom

160 A tagosítások költsége körülbelül 200 millió, a telepítéseké körülbelül 80 millió P-re tehető. Az agrárpolitika feladatainak megoldására tehát körülbelül 2700—2800 millió P-re van szükség. A kisipar 55—60 ezer kisiparos műhelyének felszerelését számítva, körülbelül 180 millió P-t igényel. A gyáripar tőkeszükséglete, a jelenleg beruházott 1166 millió P tőke 10—15%-át véve számításba, körülbelül 150 millió P. Az útépítés költsége 1100 millió P, a közlekedés átszervezése 200 millió P. Az agrárreform összköltsége tehát 4-4 milliárd P. A föld már ma is rendelkezésre áll. Ennek értéke: 1200 millió P nem jelent külön tőkeszükségletet, mert a megváltás törlesztési részletei a nemzetgazdaság vérkeringésébe visszafolynak. Marad 3-2 milliárd, ami egyéb felmerülő kiadásokat is figyelembe véve, 3-5 milliárdra kerekíthető fel. Ennek a tőkeszükségletnek körülbelül egyharmadrésze a mezőgazdasági termelés során hosszabb idő alatt áll elő, míg a többi a pénzgazdasági tőkeképződés eredményeiből volna fedezhető. Mindkét irányú tőkeképződés alapja a nemzeti takarékosság. Ennek mértéke attól függ, hogy a jövedelem a létminimum határát mennyire haladja meg. A magyar földmívesnép takarékosságra való hajlama és szívós kitartása fontos és biztató tényező. A nemzeti jószágtermelés évi értéke körülbelül 3—3-5 milliárd P. Az agrárfeladatok megoldásának költségére ennek az összegnek csak néhány százaléka jöhet számításba. Ezen az alapon az agrárreform megrázkódtatás nélkül való megvalósítása 20—25 év alatt történhetik meg. Az agrárreform csak úgy vezet sikerre, lia a kisgazdaságok létesítése évről-évre fokozatosan történik. Gyors megvalósulás nagy megrázkódtatással járna. Példa rá a román földreform jelenleg még nem kielégítő eredménye. Az évenként létesítendő 100,000 hold kisbirtok tőkeszükséglete két főtételből, a föld megváltásához szükséges összegből és az üzemi tőkéből tevődik össze. Az OMGE számtartási statisztikája szerint 1932-ben a dunántúli kisgazdaságok 1 holdjára 33-0 P, a nagyüzemek holdjára 2-50 P mezőgazdasági bevétel jutott, míg a középgazdaságokban 5-30 P mezőgazdasági bevételhiány mutatkozott. Ez alapon megvan a remény, hogy a kisgazdatársadalom a föld vételárának amortizálását és kamatterliét el tudja viselniE mellett a nagybirtokosok földvagyonuk után élvezett jövedelme nincs veszélyeztetve. IV. Magyarország nemzeti jövedelmének és közteherviselésének alakulása az agrárpolitika feladatainak megvalósulása után. Az életszínvonal általános emelkedésére csak akkor lehet számítani, ha nemcsak a jövedelemeloszlás válik egyenletesebbé, hanem a nemzeti jövedelem is emelkedik. A nemzeti jövedelem 1930/31. gazdasági évben 4-3 milliárd P-t tett ki. Ebből 34%'(1400 millió P) a mezőgazdaság, 36% (1500 millió P) az ipari termelés részesedése. A mezőgazdasági termelés hozamának legnagyobb része, 45%-a az állattartásból származik. Szántóföldi termelésre 29%, baromfitartásra 14% esik. Bár a nagyüzemek megszüntetésével az egyes szántóföldi termelési ágak egymásközti aránya megváltoznék, a termelés teljesítménye nem csökkennék. A szántóföldi termelésre inkább a tagosításnak van nagy jelentősége, mely a termelés értékét a tagosított területeken körülbelül 10—12%-kal emelné. Az állattartás hozadékát a kisgazdaságok szaporítása növelné. A nagyüzemek felosztása a szarvasmarha-, sertés- és lóállományt 22—29%-kal, a juhállományt 4%-kal növelné. Az állattartás hozadéka is ennek megfelelően emelkednék. A baromfitartás hozadékában, mely csaknem kizárólag kisgazdaságokból származik, 36%-os növekedésre lehet számítani. Hasonlóképen a szőlő- és gyümölcstermelésben, mely szintén főleg kisgazdaságok feladata, nagy fejlődést várhatunk. A mezőgazdasági nagyüzemek egészséges kisgazdaságokká való átalakításával a mezőgazdaságnak a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása körülbelül 20%-kal növekednék. A számítások annak feltételezésével végeztettek, hogy az agrártermékek ára nem csökkenik. A szövetkezeti mozgalom fejlődése biztosíthatja, hogy a kisgazdaságok nagyobb termésfeleslege nagyobb árhanyatlás nélkül találjon piacot. A mezőgazdasági lakosság vásárlóerejének növekedése a többi termelési ágra is kihat. Végeredményben megállapítja a szerző, hogy a mezőgazdasági átszervezés következtében a nemzeti jövedelem 10 -15%-kal növekszik. Mitschell szerint ,,a jólét vagy nyomor nem a polgárok pénzben kifejezett bevételétől függ, hanem a rendelkezésre álló hasznos javak bőségétől vagy szűkétől".