Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - IX. Kisebb közlemények

155 általánosan elfogadhatónak tartom. A nem természetes medreknél, csatornáknál pedig új megállapítást vehetünk alapul, amely szerint például trapézalakú medernél ez a partvonal egybeeshetik a csatorna oldalainak és fenekének a metszés vonalával. Ami a meder fenekének az ábrán feltüntetett ,,x" vastagságú méretét illeti, az azt a mélységet jelenti, ahol a mederfenék megbolygathatatlan állapotban van. Afelett természetesen a folyó egyéniségének megfelelőleg mindig kisebbnagyobb vastagságú, időnként mozgásban lévő fenékrész van. Ennek vastagsága árvízkor a legkisebb, mert az akkor sebes víz a hordalék jórészét mozgásban tartja. Miután most már ekképen a nagyobb síkvidéki folyók tulajdonságaira támaszkodva megalkottuk a part, partéi, s az utóbbi segítségével a meder fogalmát, térjünk most már át az okvetlen szükséges általánosításokra. Még mindig a síkságon maradva, előfordulhat, hogy miután kiöntésekkel a folyó többizben magasbította partjait és közben mélyítette medrének fenekét, ilyenkor a folyó bizonyos szakaszán olyan magas lehet valamelyik, esetleg mindkét partja, hogy azon a legnagyobb árvizek sem emelkedhetnek felül. Nyilvánvaló, hogy a partélnek s vele együtt a medernek a fogalma általánosítható erre az esetre is, jóllehet el sem képzelhető olyan árvíz, hogy a víz a szóbanforgó szakaszon a partélan túlemelkedjék. Ilyen helyek vannak a Tiszán is, meg a Dunán is. Ha most a folyók vagy a folyamok felső folyásait, vagy általában azokat a szakaszait vesszük szemügyre, ahol azok természetes völgyekben, mélyedésekben, szorulatokban, hegyek között (Al-Duna) folynak, a fentebbi fogalmak pusztán elméletileg ezekre az esetekre is általánosíthatók. Mégis, a fent megszabott fogalmaknak ilyen esetekben való általánosításánál okkal-móddal kell eljárni, és ha a szükség úgy kívánja, a fent értelmezett fogalmakat lehet akár módosítani, akár kiegészíteni. Például ha a folyók egyik partján meredek hegy van, a másikon síkság, akkor mindkét oldalra nézve elfogadhatom a síkság felőli partélt ! De ha erre különösebb ok nincs, maradhatok az általános értelmezés mellett is. Meg kell itt említenem, hogy a part, partéi és mederfogalmak szigorú meghatározásának fontossága az utóbbi esetben, mikor egyik vagy mindkét parton igen nagymagasságú helyek, hegyek vannak, koránt sem akkora, mint a nálunk általánosabb esetben, a síkságokon. Hegyvidéken, völgyekben célszerűbb is az ismert legmagasabb árvízszinnek a völgyoldalakból kimetszett vonalát használni a partéi helyett s alapul venni a meder és a part fogalmainak a definiálásánál. Tudni való azonban, hogy a hegyvidéki folyók is kiléphetnek arra alkalmas szakaszokon. Ilyen helyen természetesen a partéi fogalma kerül előtérbe, úgyhogy kimondhatjuk, hogy olt és ahol arra mód van, mindig « jiartéllel definiáljuk a medret, s törekedjünk ezt a meghatározást általánosítani minden olyan esetben is, amikor a kiöntő ár azt nem is hághatja meg, de különösebb ok ettől az elvtől eltérni nem kényszerít bennünket. Ezt a partélt kell feltüntetni a folyók helyszínrajzaiban és hosszszelvényeiben is és nem a partoldalakba benyúló kultúrák (kukoricás, rét, legelő, füzes stb.) szélét, minthogy azok part-, ill. mederoldalak, ha ritkábban kerülnek is víz alá. Az elmondottak folyóvizek természetes medrére, partjaira vonatkoztak, de könnyűszerrel általánosíthatók mesterséges medrekre, csatornákra, csatornázott folyókra, átmetszésekre is. Megjegyzem, hogy a két utóbbit csakhamar természetes meder számba kell venni.