Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - IX. Kisebb közlemények

156 A tómedrek, partok szigorú definiálása, azok kis, vagy éppen nulla nagyságú vízjátéka miatt kevésbbé fontos. Egyébként a kifejtett elvek szükség esetén a mély völgyek közt folyó vizekre alkalmazott módosításukban ide is vonatkoztathatók. Ezzel tulaj donképen kitűzött célomnak, amely a meder és a part fogalmának meghatározása volt, végére is értem. Még sem fejezhetem be lehetőleg rövidre fogott elmélkedésemet anélkül, hogy feleletet ne adjak arra a bárki által jogosan feltehető kérdésre, hogy teljesen ötletszerű-e ez a fejtegetés, vagy valami kipattantotta-e azt? Sejthető, hogy nem véletlen. Hogy ebben a néhány sorban a meder és a part fogalmáról elmélkedtem. A való élet hozta felszínre és állította az érdeklődés középpontjába ezeket a fogalmakat és pedig egy nagyjelentőségű pör alakjában, ahol vizimérnökök és ellentétes érdekek állottak egymással szemben. A per sorsa azon fog eldőlni, hogy meder-e ez meg emez a lankás oldal, ahol évek során mezőgazdasági kultúrák vannak, vagy sem? Másodfokon Kenessey Béla ny. min. tanácsost hívta meg az eljáró ítélőtábla ebben az ügyben szakértőnek, aki az ő számos oldalra terjedő szakvéleményében sok egyéb, inkább csak félig-meddig, de leginkább nem szakszerű, lényegileg azonban legtöbbször a meder fogalma körül csoportosuló kérdésre ad feleletet. Tőle származik a partélnek s azáltal a medernek minket, vizimérnököket, leginkább érdeklő szabatos definíciója ama kísérletekkel szemben, amelyek valamely duzzasztott, közép- vagy éppen „normális" vízszin által kimetszett partvonalakkal igyekeztek — nyilván nem tisztán tudományos érdekből — az időszakos jellegű, igen széles és nem nagy mélységű vízfolyás medrét határolni. Természetes vízfolyásnál külön megkülönböztetett normális vízszinről beszélni sem lehet. Ezek a sorok tehát az említett szakvélemény alapján Kenessey Béla engedélyével íródtak. Sikó Attila.