Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - VIII. dr. Ajueszky László: A szélerő, szélsebesség és a levegőfajták hatása az elpárolgásra

145 pontjából. Ha a felület felett olyan áramlás uralkodik, amelyben élénk cseremozgások vannak, vagyis függőleges irányban jelentékeny légcsere van jelen, akkor bármily kiterjedt legyen is a párolgó felület, mégis mindenhol megvan rajta a lehetőség az erős elpárolgásra. Mert a szél most nem mind oldalt viszi el a páratelt levegőt, hanem jelentékeny részét a magasba emeli és a párákat vastag légrétegre osztja szét. Nyilvánvaló ebből, hogy a nagy felületek elpárolgása szempontjából nem a szél sebessége a fontos, hanem a szélturbulencia (magyarul lökésesség) mértéke. Márpedig a szélnek ez a két sajátsága, a sebesség és a lökésesség, általában nem halad egymással párhuzamosan. Vannak szelek, amelyek nem erősek, de nagyon lökésesek és vannak áramlások, amelyek igen sebesek ugyan, de alig turbulensek. A szélnek ezt a két sajátságát tehát élesen meg kell különböztetnünk, ha az elpárolgási jelenségek mélyére akarunk látni. Nagy párolgó felületeknél a szélsebesség alig érdemel figyelmet, ellenben mindent a turbulencia fejlettségétől kell várnunk. Miként van mégis, hogy a szélsebesség párolgásnövelő hatásáról szóló tétel oly általánosan elfogadott és az esetek nagy részében, ha durván is, helyesnek bizonyul ? Ennek kettős oka van. Egyrészt a közvetlen megfigyelés számára általában csak az elszigetelt kisebb párolgó felületek hozzáférhetők, ezekre pedig, mint láttuk, nagyjában csakugyan igaz az, hogy — kivéve bizonyos téli és éjszakai időjárási típusokat — a sebesebb szél arányosan fokozza az elpárolgást. Másrészt pedig egy és ugyanazon a helyen a szél lökésessége általában növekedni szokott, amikor a szélsebesség emelkedik. Hangsúlyoznom kell azonban hogy ez az összefüggés nagyon laza. A szél lökésessége igen erősen függ egészen más tényezőktől is : a környezet alakjától, a földfelszín anyagától, a légtömeg megelőző élettörténetétől és az illető légréteg hőmérsékletelosztásától. Mindezek a tényezők annyira fontosak az elpárolgásra gyakorolt közvetett hatásuk folytán, hogy az alábbiakban részletesen kell velük foglalkoznunk. Egyelőre csak annyit jegyezzünk meg, hogy egyforma szélsebesség mellett más és más vidéken nagyon különböző mértékben fejlett turbulencia jelentkezhetik, vagyis ugyanaz a szélerősség más és más helyen egészen eltérő elpárologtató hatást fog kifejteni. De még ugyanazon a helyen is módosulni fog a turbulencia mértéke, mégpedig nagyon érezhetően, a napszak, az évszak és a szélirányok szerint. Éppen ezért, ha a párolgáskutatásokban az egészen durva közelítésnél valamivel többre törekszünk, akkor a szélsebességek vizsgálatát egészen le kell vennünk a napirendről és ehelyett minden figyelmünket az áramlás lökésességének tanulmányozására kell fordítanunk. Ami mindenekelőtt az áramlás lökésességének a környezet alakjától való függését illeti, emlékezetünkbe kell vésnünk azt az egyszerű szabályt, hogy mentől több akadály és egyenetlenség áll az áramlás útjában, annál hevesebb turbulenciajelenségek fognak kifejlődni. A nagyvárosok háztömege, a szaggatott alakú sziklás hegységek rendkívüli mértékben zavarják a légtömegek áramlását. Viszont nagyvonalú, táblaalakú hegységek sima felülete, fennsíkok, kivált pedig a lapályok és mindenekfelett a vízfelületek aránylag sima, lökésmentes áramlást biztosítanak. Tengerpartokon lényeges eltérést érzünk a tenger felől és a tenger felé fúvó áramlások között. A tengerről érkezőek általában sebesebbek, de simábbak és lökésmentesebbek. A szárazföldi szél legtöbbször gyengébb, de jóval lökésesebb, ezért kellemetlenebb és gyakran (kisebb erőssége ellenére is) rombolóbb hatású. Elpárologtató képessége nemcsak viszonylagos páraszegénysége folytán jelentékenyebb, Vízügyi Közlemények. 10