Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - VII. H. H. Bennet: A talajerózió kártételei az Egyesült Államokban. Fordította Gubányi Károly

137 A lejtős területek talajának lemosásával egyidőben és vele párhuzamosan halad az alsóbb völgyeletek feliszapolódása. A magaslatokról lefutó csapadékvíz a síkon meglassulva, azonnal megkezdi hordalékának lerakását. Ott a kevésbbé értékes hordalékréteg igen gyakran széles, termékeny alluviális síkokra telepszik rá, azok művelését megrontja és megzavarja. Virginia-államban és Alabámában az úgynevezett hegyaljai vidéken nagy területek vannak állandóan kitéve az elborítás és elposványosodás veszélyének. Az Alleghany-hegyvidék déli lejtői mentén a gazdák már régidőkről fogva védekeznek a hordaléklerakódás veszedelme ellen, de primitív védekezésük eddig jórészt csak ötletszerű volt és nem vált általánossá. A lejtős területekről lemosott és a folyóvízzel együtt lefutó jelentékeny mennyiségű iszap és hordalék már nagyban növeli a folyók árvizének tömegét. A felsőbb völgyrészek talaja lesodrásának megszüntetése tehát árvízvédelmi szempontból is nagyfontosságú. A feltört lejtők terraszos kiképzése, a lazábbtalajú lejtők begyepesítése és a meredek oldalaknak erdei fával való beültetése mind olyan intézkedés, amellyel meglehet előzni, vagy legalább is jelentékenyen mérsékelni lehet az alacsonyabb fekvésű területeken az árvízkárokat. Azzal, hogy a csapadékvíz jórésze nem fut el a talajról, hanem abba beleszivárog és alsóbb rétegeiben raktározódik, a lefutó vizek tömege is kisebb lesz, a lefolyás ideje elnyúlik és így az árvízveszély is jelentékenyen mérséklődik. * Kansas-államban, Troy község mellett egy vízjárta völgyeleten keresztül a farmer szalmaboglyákat rakott le sorban közvetlenül egymás mellé. A boglyák az esős időjárás folyamán 4 láb vastag iszapréteget tartóztattak fel a közöttük átszűrődő vízből. Egy ilyen boglya által felfogott lerakódás mennyiségét megmérték és azt találták, hogy egy aránylag rövid esőperiódus folyamán 430 tonnát kitevő anyag rakódott ott le, pedig a lefutó víz még igen jelentékeny többletet vitt magával az alsóbbfekvésű területekre. Bár Kansas- és Missouri-államokban a károk óriási volta mindenütt élénken szembetűnik, ezeken a tájakon addig mindössze csak az ilyen sorbarakott szalmaboglyák jelentették az erózió és a hordaléklerakódás ellen való egyetlen komoly óvóintézkedést. A Missouri-völgy Doniphán járásában egy farmer, aki sokat szenvedett a magasabb területekről a földjére futó iszapártól, megfelelő helyen töltéseket húzott, hogy a vizeket feltartóztassa és az ár iszapját felfogja. A magaslat lábánál közel 3 méter magas töltésvonalat emelt, amelynek felső fele 10 év leforgása alatt színig töltődött meg iszappal és hordalékkal. így a töltés fölött egy negyven angolholdas új terrasz képződött az P5—2 méternyi átlagos vastagságú hordalékrétegből. Bár a gát két végén elfutó víz még sok iszapot vitt el magával, a hordalékának nehezebb részét ilymódon mégis sikerült felfogni. A Missouri és mellékvizei vidékén gyakran találkozhatunk ilyenféle védekezéssel. A talaj szakértők az így mesterségesen felgyüjtött legújabb talajlerakódásokat, amelyek mindenütt a régibbkeletű alluviumra helyezkednek el, mint új talajosztályt tartják számon és a térképeikben külön színezéssel jelölik. Kansas-állam északkeleti felében, a Lookout-hegység vidékén a lejtőkről lefutó vizek hordaléka nagykiterjedésű almáskerteket borított el iszappal. Az